- Miért csinálnék bármit? - kérdezi. - Elég tanult vagyok ahhoz, hogy lebeszéljem magam bármilyen életcélról. Hogy ízekre szedjek bármilyen vágyat. Értelmét vegyem bármilyen tervnek. Elég okos vagyok ahhoz, hogy megtagadjak minden álmot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. Még senkinek, egy léleknek se meséltem korábban erről. (...) Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden eredmény, amelyre büszkék lehetnénk, a szemétdombon végzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha váratlanul idegen helyen és időben ébrednék fel, elképzelhető, hogy egy idegen ember lenne belőlem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számtalan dolog van, amit nem szeretünk tudni azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek olyan régóta dolgoznak azon, hogy a világ biztonságos, jól szervezett hely legyen. A végén már észre sem vették, hogy milyen unalmas lett. Az egész világ immár termékellenőrzött és sebességkorlátozott és zónákra osztott és megadóztatott és beszabályozott, minden lakója minősítve és nyilvántartva és címmel ellátva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én nemzedékem beérte azzal, hogy nevetségessé tett mindent, de nem tette jobbá a világot. Túl sok időt pazaroltunk arra, hogy mások eredményei felett ítélkezzünk, így szinte semmilyen eredményt nem tudtunk felmutatni... A lázadás egyfajta rejtőzés volt. A bírálat egyfajta látszólagos közreműködés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megszületésed egy hiba, és az egész életedet arra fordítod, hogy ezt korrigálni próbálod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szánalmas, mennyire nem tudunk együtt élni a talányainkkal (...). Ha nincs valamire magyarázatunk, inkább elutasítjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember nem tudja, mit akar, (...) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás