Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: "Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!" Mire a doki: "Miért nem hozza be?" Erre a fószer: "Behoznám, de szükségem van a tojásokra." Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A színészet a lélek felfedezése, csupa hit, csupa vallás. Mintha az ember megszabadulna a tudatától. Az egész egy vizuális költemény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy így gondolkozom én is a szerelemről, teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adatokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember a művészetben mindig a tökélyre törekszik és igyekszik megvalósítani, ami az életben nem sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, a szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás