Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Be jó lenni és rejtve lenni jónak
S nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek,
De a sümpölygő aljak fölött: bércnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekünk jogunk van újraélni,
Jogunk van sohse félni,
Nem kérdeni, meddig és merre?
Vissza a tengerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki tudja, hogy holnap mint lesz?
Tán dadogva nem emlékszem,
Tán busongva nem emlékszem.
Te voltál a mindennél több.
Itt az írás, tanuság,
Ha dadogva nem emlékszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerü győzni rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezében óriás rostával
Áll az Idő, és rostál egyre,
Világokat szed ki és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kalitkád ékes csoda:
Másé nem leszel soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma megbódulok friss testedtől,
Mint tubarózsa illatától,
Ma szeretlek és fájdalmasan
Rejtenélek el a világtól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ki kérdez, választ várjon,
Ha nem is kell már a válasz.
Választ várok
S ez a várás úgy elfáraszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert Te vagy az én minden asszonyom,
Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen,
Kit pótolni próbál nekünk ezer:
Ölelésben, álomban, tettben, rímben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor, egy sziklára ülni, s gondolkodni, hogy: hogy, mikor és merre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami szépet egy tán-senkinek,
Szerelmeset, jót üzenni szeretnék,
Csak hálából, mert Érted vagyok kedves,
Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem érte,
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
S hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tervezek, majd elválik,
Ha gyűlölök, majd elmálik
S ha őrülök,
Őrülök mindhalálig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,
- Még csak kétszer láttam...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vígyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, menni, menni,
Óh, élni tovább,
Bús kínok alatt
Járni, szenvedni,
De lenni, lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, földi dolgok, ha nem kellene
Birtoktokért megmozdítni az ujjat
S úgy magatoktól ölünkbe esnétek:
Be szép volna és - be kevés az Élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kipp-kopp, most már egy síri alkony
Ködös, süket nótáját zengi
Az őszi est. Ma se jön hozzám,
Ma se jön hozzám senki, senki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bántottam, kik védtek, szerettek
S öleltem a judásokat:
Igazuk van, akik megvetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermek: az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legemberibb ember a leggyávább ember. Így jöttem, így viaskodtam, így nem haltam még meg, így emlékezem és így vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jaj, hogy elfut a tollam alól,
Ami igaz, ami esztelenül Szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás