Nehéz felnőni. Furcsa, de úgy látszik, amikor a testünk abbahagyja a növekedést, érzelmileg még tovább növekszünk, ami gyarapodásban és fogyatkozásban egyaránt megnyilvánul, mert míg egyes részeink fejlődnek, más részeinket hagyni kell elsorvadni... Nincs értelme mereven ragaszkodni a méreteinkhez; a végén szűk vagy bő lesz ránk a világunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember gyerekként nem számíthat megbízható módon szeretetre, azt fogja hinni, hogy a szeretet alapjában véve megbízhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit legbecsesebbnek hittünk a világon, egy szempillantás alatt végleg eltűnik, onnantól fogva egyre csak keressük, reménykedve, hátha újra rátalálunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki hozzám hasonlóan azt hiszi, hogy a psziché nem bomlásra, hanem koherenciára törekszik, az könnyen belátja, hogy az elme nem válogat az eszközökben, ha megnyilvánulásával ezt a törekvést segíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az író nem ír meg, ugyanannyit elárul róla, mint amit megír.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán az, hogy az ember semmi módon nem hagyja magát megtörni, fényt és levegőt enged be, elegendőt ahhoz, hogy tovább lehessen hinni a világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember a cselekedeteiben éli ki a sehová sem tartozás élményét. Méghozzá úgy, hogy igyekszik azt tenni másokkal, amit vele tettek. Nem képes elhinni, hogy önmagáért is lehet szeretni őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Részben tény, részben fikció az élet. És mindig címlapsztori.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fantasztikus dolog boldognak lenni, de a boldog idők elmúlnak, el kell múlniuk, mert maga az idő múlik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alkotó munka áthidalja az időt, teremtő ereje nem függ tőle. Ha kötné az idő, más korok művészete csak történelmi szempontból, kordokumentumként keltené föl az érdeklődésünket. De minket azért érdekel a művészet, mert mindenkori önmagunkra vagyunk kíváncsiak. Itt és örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni jó, de a módját tanítani kell. Föl akarunk állni, járni akarunk, de kell valaki, aki fogja a kezünket, segít megtartani az egyensúlyunkat, terelget, és fölemel, ha elesünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretjük máshol keresni a gyökeres átalakításhoz szükséges tényezőt - a csodát -, pedig többnyire ott van a kezünk ügyében. Néha pedig mi magunk vagyunk a csoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian, de az örökbefogadottak élete már elkezdődött, amikor ők megérkeznek. Mintha olyan könyvet olvasnánk, amelyiknek hiányzik az első néhány oldala. Mintha érkezésünkkor már fölment volna a függöny. A hiányérzet soha, soha nem múlik el - nem múlhat el, nem is szabad elmúlnia, mert valóban hiányzik valami.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A verset (...) könnyebb megjegyezni, mint a prózát. Ha egyszer megtanultuk, lámpásként és lézerként használhatjuk. Rávilágít helyzetünk szövevényére, és segít utat vágni benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éppen az a legborzasztóbb az iparosodásban, hogy szükségszerűen menekülni kell belőle. Minden olyan rendszerben, amely tömegeket hív életre, az individualizmus az egyedüli kiút.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahová, amibe születtünk, a hely, a hely története, és ahogyan ez a sajátunkkal párosul, megjelöl minket, mondjanak bármit a globalizáció igehirdetői.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor azt hangoztatja valaki, hogy a költészet fényűzés, valamiféle szabadon választható extra, csak a tanult középosztály kedvtelése vagy lényegtelen adalék, iskolában nem is kell tanítani, ha tehát hasonló szamárságokat hallok a versek, a költészet szerepéről az életünkben, akkor mindig gyanús, hogy az illetőnek túl simán ment minden. A küzdelmes élet küzdelmes szavakat kíván - költészetet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor érdemes a legokosabbat csinálni, ha kicsi a tét. Az életünket megváltoztató döntéseknél kockáztatni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érzelmekből sosem elég, mégis sokan és keményen dolgozunk azon, hogy a lehető legkevesebbet érezzük. Érezni ijesztő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezetvesztés egy módja annak, hogy megbirkózzunk a sérüléssel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami rajtunk kívül van, bármikor elvehető. Csak az lehet biztonságban, amit belül őrzünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elmesélünk valamit, saját törvényeink szerint tesszük, de úgy, hogy nyitva hagyunk egy ajtót. Változatot írunk, de sosem véglegeset. És talán reméljük, hogy valaki majd meghallja a csöndeket, és folytatódhat a történet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindenhová magával viszi a kínjait. Lelkileg sokkal hosszadalmasabb elszakadni valahonnan, mint fizikailag.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökbe fogadott gyerek nem válik hirtelen családtaggá - sem az örökbe fogadó szülők, sem az újra meglelt vér szerinti szülők családjában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A furfangos psziché kifog a tudatosságon. Olyan mélyre temet dolgokat, hogy már arra sem emlékszünk, volt valami eltemetnivalónk. A testünk emlékszik rá. Neurózisaink emlékeznek. De mi magunk nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahová nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom mindenkié. Nem igazgatják kereskedelmi érdekek, és nem lehet a gyors haszon reményében kifosztani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha olyan rosszul megy minden, hogy alig élünk, aztán rádöbbenünk, hogy alig élni is jobb a magunk elképzelése szerint, mint nagystílűen élni úgy, hogy valaki más szabja a feltételeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás