Szeretet, barátság, mint minden, múlandó, de emlékezete, öröme állandó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vidámság csak a valóságnak
S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit:
De te, karján a szép Álmodásnak,
Éled a jövendőt s a multnak óráit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak repülő álomkép s csalódás
A halandó ember élete!
Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás
Bús életünk szűk kerűlete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk,
Ha józan elménk s testünk nem beteg,
Kívánhatunk-e s lelhetünk-e több jót,
S adhatnak-é mást a királyi kincsek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor az ember legnagyobb akar lenni, akkor érzi leginkább semmiségét, s mikor legmagasabbra emelkedik, akkor látja a szédítő mélységet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátom! a bölcs boldog mindenütt,
Az Hortobágyon, az Pesten, Budán,
Mert ő magával hordja kincseit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!
Elődeidnek szép kora visszatér!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit ér a szép virág gyümölcs nélkül?

Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelődés szép játékai,
Az érzemények édes ömledési
Szépítik ámbár boldogságodat,
De nem tehetnek boldoggá magok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Merj! a merészség a fene fátumok
Mozdíthatatlan zárait áltüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör s nyit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rendeltetésünk nem magányos élet,
s örök komolyság és elmélkedés,
hanem barátság és társalkodás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S nem a világi jókat megtagadni,
De józan ésszel vélek élni tudni
A bölcsességnek titka és jele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ne kérj az égtől többet, mint adott.
Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,
Kevés lesz a föld minden kincse is.
A vízikórság szomját el nem oltja
Minden Dunáknak s tengereknek árja;
S az ép gyomornak egy pohár elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hősek márvány sarampóit
Az idő eltemeti,
S a fél világ hódítóit
Feledékeny por fedi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jertek, bámulatos bajnokok és nagyok!
S tí, kik nem meritek nézni az elmulást,
És tí, porba nyögők, jertek ide, s velem
Élni s halni tanuljatok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás