Rémülten hallgattam, milyen bölcs, milyen könnyen tájékozódik ebben a bonyolult életben: saját kínja hamar megérlelte Cilit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis kötelességem, hogy jót, irgalmasságot és igazságtételt valósítsak meg benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek, ha gyerek, annyi titka van, hát akkor mennyi lehet egy felnőttnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem életkortól függ, talál-e az ember élettársat, hanem attól, miféle ember keresi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig felelni kell a gyerekeknek, akármilyen különös vagy látszólag illetlen dolgot kérdeznek is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azé az eredmény, a kegyelem, aki akarja, nem is azé, aki fut, mert mit sem számít az emberi szándék: bármi történik, az csak Isten akaratából jöhet létre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudat, hogy barátai vannak, akik minden áldozatra és kockázatra készek érte, enyhítette izgalmát, majd meg is szüntette egészen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyivel nagyobb élmény a jó, ha küszködni kell érte; mekkora erő úgy élni, mint egy hegymászó csapatnak, a (...) láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, várni és segíteni annak a másiknak, aki éppen bajban van, aki rászorul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kérek valamit, és megadja, szöveg nélkül tegye, különben hiába adott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismerj mértéket és alázatot!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most mit siratsz? Emerencet nem sirathatod, a halott mindig győztes. Csak az élők veszítenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha én most meghalok, akkor engem voltaképpen megölnek. Nem úgy, hogy rám fognak valami fegyvert, hanem úgy, hogy nem segítenek, olyan órában, mikor segítségemre kellene sietnie mindenkinek, aki él, mert több vagyok önmagamnál, (...) egy kisgyermek édesanyja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,
amely ezen az órán átsegít, s figyelj.
A távolban lovak: már tépdesik zablájukat,
jövendő tévedéseid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás megindulása vagy elapadása szerencsésebb hangulatú napon is kegyelmi állapot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Karriert szántál nekem, ívelőt. Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha volna valami izgalmasabb a földön, mint helyrehozni azt, ami elromlott, vagy helyükre tenni a széthullt darabokat, hogy megint ép legyen az egész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha este se menne le a nap, minden világít éjszaka is, és az ember csak fülel, hallja-e már a léptét annak a csodálatosnak, annak a nagyszerűnek, amit remél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te egyedül, aki sose bántott
(...)
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyereket csak egyféleképpen lehet nevelni. Ha maga hideget fúj rá, én meg meleget, még megfázik. Még nagyon gyönge a lelke. El ne feledje!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emerenc a saját életem egyik elemévé vált..., iszonyít a gondolat, hogy egyszer elveszíthetem, ha meg túlélem, eggyel több lesz az árnyak csapatában, akiknek mindenütt jelen levő, sehol sem rögzíthető mivolta feldúl és kétségbe ejt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten általában nem figyel ránk, ha kérünk valamit, de amitől félünk, mindig megadja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg az ember gyerek, addig köszönettel elfogadja, amit kap, és igyekszik érte hálás lenni (...). Aki gyerek, az hallgasson a szüleire, engedelmeskedjen nekik, mert nyilván nem fejlődött még ki az ítélőképessége, és nem tudja egyedül eldönteni, mi jó neki, és mi nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta bizonyosan tudom, hogy gyerek vagyok (...), mindenki úgy beszél velem, mint egy felnőttel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csüggedés és a kétségbeesés a hit csődje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás