Ne mondd azt, hogy soha nem utáltad
a tükörben reggel önmagad.
A sötét oldalt soha nem próbáltad,
én nem hiszem, hogy őszinte vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha ad és néha kér,
vagy mindent megígér.
Néha űz és néha vár
az élet ilyen már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éveket szőnek kegyetlen percek,
Ha lejár időd, érted jönnek.
Viharból révbe érve, harc után béke,
a vendégkönyvből törlik neved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várj engem, én megérkezem,
egy reménytelen reggelen,
csöndesen majd becsöngetek,
csak a köd jön el velem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vérzik az éj, mi jöhet még?
Hátam mögött tűz ég, elöl szakadék,
Vad gyűlölet, hogy létezek,
Ezt a bűnöm soha nem bocsájtják meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint egykor Ikarosz
A fénylő Napot fenn,
Úgy kívántam meg őt.
Mindent megtettem,
Hogy elérjem,
Olyan kár volt, hogy sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezel csak, mint egy gép,
mint egy hideg fogaskerék.
Új idők, ezt így mondják,
nem találod, merre menj tovább.
Elkopnak mind a szavak,
tartalmuk talán igaz marad.
Elszállnak mind az évek,
és lassan fontos lesz neked,
hogy legyen, akihez mész,
legyen egy kinyújtott kéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha kiszállnék csendben, szépen,
elegánsan a semmibe,
vállat vonna csak a világ,
a mérleg nyelve se föl, se le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig,
Szándéktól a célig, szótól a gondolatig,
Kezdettől a végig, semmiből az égig,
Legutolsó percig, végső pillanatig
Egyek vagyunk.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyunk a múlt és bennünk a jövő,
a mából születik a holnapi erő.
Messze még a cél, de távol már a rajt.
Mindig volt erő, és talán lesz is majd!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezeim közül szöknek az évek,
arcomra új és új jelet vésnek.
Visszaforgatnék oly sok percet,
újrajátszanám, mint egy filmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymásnak adott gondolatok,
erőt adsz és én erőt adok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még egy újabb gyertya, néhány jó barát,
az Isten óvjon téged még sok-sok éven át.
Néhány könnyű óra, egy nehéz év után
legyen most szép az Ünnep, egy jobb év jön talán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés,
ez véreddel írt szerződés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bíró legbelül, szívemben törvényt ül,
irgalmat nem ismer.
Készül a számvetés - sok volt vagy túl kevés?
Kérdezem, nem felel... hát csendben mondom:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Törékeny jégen járunk.
a mélység már vár, elnyel az ár.
Egymáshoz ritkán szólunk,
hajsza van csak, megállni kár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tizenöt perc arra sosem elég,
Hogy tornyot építs fel, de percek alatt leég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emberek csapdákban vergődnek,
feszül az indulat, a harag oly nagy.
Családok hullanak, süllyednek, fulladnak,
nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármit megtehetsz,
Mindent megnyerhetsz,
Mindent eljátszhatsz,
Játszva meghalhatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élhetsz a világ tetején
Sötét gondok legmélyén
Rád talál, akárki vagy -
A szerelem vak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerű ember, ennyi vagy a világnak.
Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat,
Az indulat
Eltűnik egy perc alatt;
Álmaink
A verseink,
Filmjeink és dalaink.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átcsaphat feletted a hullámok hada,
Sorsod lehet mostoha,
Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre,
Légy most te a béke temploma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak!
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok.
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak!
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt, csak nézed a magasból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt, nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üres a szó, mondhat bármit,
A szemedbe néz, s a lelked is fázik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bocsásd meg majd összes vétkeit,
Értsd meg érthetetlen álmait,
Őrizd meg összes titkait,
Segítsd őt, ha más már nem segít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az lesz a győztes, aki talpon marad,
Gátat nem ismer, mindig előre halad.
Nem tartja vissza soha semmilyen ellenfél,
Aki nem fél, és mindent túlél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Építs a nap alatt jégből szobrokat,
megtudod, mennyit ad a fájón múló pillanat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl a sok-sok álmon,
Lázadó, könyörtelen harcon,
Sorsom tisztán látom:
Amíg létezem, a magam útját járom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Társad a bajban, rosszban és jóban,
Magányodban, mélypontodban,
Napfényben, sárban, örömben, gyászban,
Szép napokban, vesztes harcban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én a járt utat a járatlanért,
a békességet a becsületért,
ha újra kell, én készen állok,
ezredszer nekivágok.
Én biztonságot az igazságért,
ahogy őseim egy Új Világért,
és ha férfi módra elveszni kell,
én ezredszer sem adom fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás