Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elraboltak engem a gonosz évek
És ami drága, ami halhatatlan,
Azok tűnt tájak, fájó töredékek

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És láttalak beteg babák szemében,
Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak,
És láttalak egy revolvergolyóban,
Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet.
Mert akkor is téged kerestelek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy gondolok rá, mint a régi álmok
Szövetére, mely fénylő volt s remek.
S azóta jött az ébredés, az álnok,
És jöttek szürke órák és terek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből,
Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből,
Ura seregeknek, atyja igazaknak,
Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dísztelen ének ez, mint a hamuszínű
Alkonyi fellegek november elején,
Mint ódon omladék, melyen egymaga ül
A csöndes feledés, mint egykor a remény.
(...)
Dísztelen ének ez, a semmiségbe megy,
Mint a füst. Néma vád, vigasztalan panasz,
Nem fogják érteni a boldog emberek,
De mindegy neki már, örökre mindegy az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek elérhetetlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbáltam néha-néha a halált,
De gyáva szívem mindig visszafájt,
Hiába siralomvölgy ez a tájék,
Úgy érzem néha, hogy valaki vár még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezüstös kék lett az egész világ,
Halovány fénye, mint a köd, dereng,
Alvó kísértetek a kerti fák,
Haldokló hold virraszt a csönd felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten veled! Ma oly dal kél szívemben,
Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen,
Mely várni fog fagyos, fehér telekben.
A szőke napra vár.
Isten veled napom, egyetlenem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak, és nem értelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor az érvek szava gyönge, megszólalnak az ágyúk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tűnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játszom a jövővel
És a szerelemmel,
Az én eltört, árva,
Furcsa életemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a hülye mondja a lángésznek, hogy bolond.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán aludt és álmodott, vagy
Álmából éppen fölriadt
És boldogan gondolta, hogy most
Egész világon béke van
És megnézve a homokórát
Nyugodtan fordult fal fele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen bár tenger a hibád,
Én soha észre nem veszem.
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami sírás, valami öröm,
Valami harc, valami csönd,
Valami nagy, mély szerelem hiányzik!
És így marad ez mindig, mindhalálig?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
Mint hideg fényű, messze csillagok
Örvények közt a gazdátlan hajót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
(...)
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Múló világ felett
Örök csillagok élnek,
Hiába hullanak
Hervadt lombok, remények,
Mindig akar, szeret, dalol az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemes ősöknek méltó sarja voltál,
Nemes volt lelked: jóság, szeretet,
Nem kard kellett neked, de tiszta oltár,
Hol áldozatul hoztad szívedet.
És ez a nagy szív tele égi tűzzel.
Világosít és száz kétséget űz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás