„ Már rég meguntam élni mindenáron.
Percbe sűrített öröklétre vágyom.
Inkább egy nap, extátikusan égve,
mint félszből toldozgassam, évről-évre. ”

„ Szegény vagy kiszolgáltatott emberrel túlságosan - mondhatnám: szinte aláhúzottan - tapintatosnak lenni: a legnagyobb tapintatlanság. Hiszen arra utal, hogy nem vagyunk egyenlő partnerek, hogy ő olyan hátrányos helyzetben van velem (és az egész világgal) szemben, amit csak tapintattal lehet áthidalni. ”

„ Meghajszolt állat, elbotlik a test,
az értelem kibúvókat keres,
de míg lendülne hajdan büszke szárnya,
belátja már, úgyis minden hiába. ”

„ Az életet nemesebb tulajdonságaink kedvéért érdemes élnünk, de az alantasabb tulajdonságaink segítenek túlélni a nemesebb tulajdonságaink támasztotta nehézségeket. ”

„ Mért mondod, hogy szabadszerelem?
A szerelem mindig szabad.
Ha nem: kínzók és megkínzottak
fogcsikorgató pokla csak! ”

„ A helytelenül alkalmazott következetesség a legnagyobb következetlenség. ”

„ Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el!
Aki magához, másokhoz is kegyetlen. ”

„ Ember vagyok: szívem árad-apad,
épít s leront vad hullámtornyokat; ”

„ Hiába intem magam bölcsességgel,
hogy legyen elég a pillanat terhe,
mikor egész multam s egész jövőm
hegyes szögekkel a szívembe verve. ”

„ Az emberek nem azt várják tőled, hogy igazul - belső igazságod szerint - élj, hanem hogy úgy, ahogy ők elhatározták felőled. Botlásaidat is megbocsátják - sőt, el is várják -, ha egybeesnek az ő elképzeléseikkel. Csak azt nem bocsátják meg, ha szembehelyezkedsz az elvárásaikkal és a magad kedve szerint élsz. ”

„ "Szeretném, ha szeretnének": ez az első kívánságom.
A második: "Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok". ”

„ Az emberek azokon a bűnökön háborodnak fel leginkább, amelyeket maguk is szívesen elkövetnének. ”

„ Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! ”

„ A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, símogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat! ”

„ Azzal, hogy szeretsz, igazolod a létezésemet; azzal, hogy szeretlek, igazolom mindkettőnk létezését. ”

„ Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
Mert alig van biztosabb erőforrás,
mint a legyőzött félelem. ”

„ Elzuhanó lét tanúja, te lélek, ki most belőlem vetsz a mulandóra szemet,
vallj, mielőtt a mindig-mindenkinek-rövid élet átrobog rajtad és eltemet:
valljad, lelkem, hogy a kezdete- s végeláthatatlan vonulás árnyékképein át
milyen vonzások árama hat reád, részvétté delejezve zord filozófiád? ”

„ A szívem, a szíved, a szívünk,
a kettőnk gyönge szíve!
Mennyi harc várt és hány kudarc,
s mily súlyosak, szegényre!
Csoda, hogy máig is dobog,
s ha ránk-terül az éjjel:
a szívem, a szíved, a szívünk
bírja még szenvedéllyel! ”

„ Ítélkezni valakiről, mielőtt az összes körülményeit ismernéd?
S ha már megismerted, hogyan ítélhetnéd el? ”

„ Tágabb értelemben emberi kapcsolatokban is van egy olyan időtartam, amin belül esetleges félreértések kínos felhangok nélkül tisztázhatók, mulasztások pótolhatók, etc. Ezen az időtartamon túl mintegy "érvényét veszti" a kontaktus, abba kell hagyni, vagy mindent elölről kezdeni. ”

„ Minden kultúra maszkokkal kezdődik, folytatódik és végződik - az ember még nem viselt ruhát, amikor maszkot már igen. ”

„ A szépnek annyi arca van, ahány szem ráfigyel. ”

„ Mennyi, de mennyi gondolatomat, érzésemet megosztottam életemben olyanokkal, akik bölcsen vagy tudálékosan hallgattak, esetleg bólogattak is, s én azt hittem, hogy többé-kevésbé megértenek. Mi maradt meg bennük a gondolataimból és az érzéseimből? ”

„ A neve fáj, a neve gyász:
csöngettyűk sötét csöngetése;
a neve fáj, a neve gyász:
dobok fekete döndülése;
a neve fáj, a neve gyász:
lobogók hollószárnyverése;
a neve fáj, a neve gyász:
nem akarom feledni mégsem! ”

„ Mi a bűn? Ki találta ki? Romlott felnőttek bizonyára, hiszen a gyermek bűnt még nem ismer. Pálcával verik belé a bűntudatot, hogy idővel maga is romlott felnőtté legyen. Bizonyos dolgokra rámondják: rosszak. S aki azokat műveli, elkárhozik. Bűn, ha torkoskodsz, ha kedved szerint eszel-iszol, s ha érett férfiként megfontolás nélkül szórod szét magvaidat. Szóval mindaz, ami jólesik neked, ami testi örömmel jár, lelkednek halálos veszedelem, s előbb-utóbb kárhozatra juttat. ”

„ Mi lesz a sorsunk nem tudom
az egyre nyaktörőbb uton
addig élek amíg te éltetsz ”

„ Az igazán nagy trükk: butábbnak mutatni magad, mint amilyen vagy. Erre még a legagyafúrtabbak sem gyanakszanak, hiszen emberi természetünkből az következik, hogy mindenki okosabbnak, (és nem butábbnak) akar látszani, mint amilyen. ”

„ Mióta elhagyott a félelem
egészen egyedül vagyok. ”

„ Hozzád szerelem fűzött, hozzád régi szenvedély emléke, hozzád szeretet, hozzád barátság, hozzád véletlen perc szeszélye - szemvillanás a villamoson -, hozzád a vér parancsa - megvonagló párnákon birkóztunk hajnalig -, hozzád betöltetlen vágyak, hozzád taszítás, hozzád rokonszenv, hozzád csak az, hogy együtt éltünk ezen a bolygón és néha elmentünk egymás mellett; akárhogy is, mindőtökhöz közöm volt. ”

„ Néha cserben hagy a beszéd
süketítő csönd körülfürkészek
hallják-e ordító gondolataimat. ”

„ Nem "megbocsátani" nehéz, hanem elfelejteni és újra hinni. ”

„ Az ember egyidejű kettős törekvése: megkötni a kötetlent, s máris oldozni a megkötöttet. ”

„ Ha minden ízt végigkóstoltál, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legízesebb,
ha minden színt végigkevertél, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legszínesebb,
ha minden formát végigmintáztál, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legformásabb. ”

„ Hiányod
lenyomata
léttelen lét
a léten. ”

„ Állok mezítelen, a végtelen égbolt alatt, minden irány szabad, mindent egészen elölről kezdhetek. ”