„ Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket. ”

„ Ha képes vagy rá, mindig zárd le azokat az időszakokat, melyek használhatatlanok a számodra. Csak hátráltatnak a jövő elkövetésében. ”

„ A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem? Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszalasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé. És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak a véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk, és hol lehettünk volna. Akkor majd rájövünk, hogy ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat. Amikor a végére értünk és végre értünk. ”

„ Mindig magadban keresd a titkok nyitját! Tiszta vagy és erős. Felveheted a harcot mindennel, ami az utadba kerül, de egyre vigyázz! Soha ne ítélj mások felett, ha nem vagy tisztában önmagaddal! ”

„ Az elszigetelt világban, ahol a magány és a tulajdon illúziója olyan valóságos, azt hisszük, birtokolhatjuk saját értékünkön kívül álló dolgokat, embereket, érzelmeket. De ez csapda. Amikor a feladat végéhez érünk, amikor már nincs mit tanulni a másiktól, amikor minden helyet cserélt, az utak elágaznak. ”

„ Csak a testünk öreg. A lelkünk időtlen. A szellem csak annyiban mutatja meg korát, hogy egyre több tapasztalatot halmoz fel. A test pedig, szegény, elkopik mellőle. Ez az élet nagy fricskája. ”

„ Nem az az erős, aki dacolni tud, hanem aki meg tud bocsátani! ”

„ Magadnak kell érezned, ki érdemli meg, hogy felé fordulj! ”

„ Tényleg azt hiszed, hogy birtokolnom kell téged ahhoz, hogy szerethesselek? Vagy azt hiszed, elveszíthetlek, ha holnaptól nem szeretsz? A szerelem nem attól él, hogy viszonozzák, mint ahogy a szeretet sem. (...) Ettől én még ugyanúgy foglak szeretni, mert az érzéseim alapja nem a te hajlandóságodból táplálkozik, hanem magából a szeretetből és a felismerésből. ”

„ Egész életünkben legnagyobb gyötrelmeink oka azoknak a hiánya, akiket nagyon szeretünk. ”

„ Ott állt egy szerelem kapujában, ami csakúgy, mint bármely évszak, nem egyik pillanatról a másikra jelent meg az életében, hanem észrevétlenül belopakodott a tudatába a gyanúk és kételyek háta mögött, hogy mire azok elgyengülnek a mindennapi küzdelemben, csak ő maradhasson egyedül. A... Szerelem. ”