Nem az baj, ha az ember más, hanem az, hogy másnak érzi magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek csak akkor nyílik rá alkalmuk, hogy kedvesek legyenek és segítsenek, ha te felhagysz azzal, hogy bátornak és erősnek mutasd magad, amikor nem vagy az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós.
- És most - mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog elő a földből - önts egy kanál sót a forrásvízbe.
A tanítvány megteszi. A mester ekkor utasítja, hogy igyon egy pohárnyit a patakból, és a tanítvány észreveszi, hogy a só íze nem észlelhető.
- A probléma nem a sóval van - mondja a mester. - A probléma a tartállyal van. Növelned kell a tartály méretét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom mindig a tegnapi napot sírja vissza - azt, ami volt, de már nincs többé. Ha a fájdalom nem múlik el gyorsan, magunkat okoljuk, amiért még nem léptünk túl rajta, hogy nem vagyunk eléggé erősek, vagy hogy túlontúl sebezhetőek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan és önzetlenül tesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alapjában véve jó ember vagyok, vagy nem vagyok elég jó? Eleve bennem van a jóság, vagy az olyasvalami, aminek eléréséért keményen meg kell küzdenem? (...) Ha komoly probléma merül fel, összeomlok, vagy nekiveselkedem, hogy megoldjam? Szenvedő típus vagyok, szeretetre méltó vagy másokon élősködő? A válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, formálják, alakítják a térképet, amelyet lelki "zsebeinkben" magunkkal hordunk. Belőlük alkotunk képet arról, hogyan működik a világ, milyenek az emberek, kik vagyunk, mit fogunk és mit nem fogunk megkapni életünk során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a helyzet úgy kívánja, hogy erősnek és bátornak mutatkozzunk még akkor is, ha nem vagyunk azok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy csodálatos zsidó példabeszéd szerint mielőtt egy gyermek a világra jön, Isten minden tudást és bölcsességet belétölt, amire élete során szüksége lesz. Aztán Isten a gyermek ajkára szorítja az ujját, és azt mondja neki: "pssszt", és abban a pillanatban létrejön köztük egy titkos egyezség. A történet szerint ezért van kicsipkézve az emberek felső ajka. Az Isten ujjlenyomata. De az idők során ez a tisztaság és bölcsesség valahogy megkopik. A gyerekek beilleszkednek a társadalomba, tapasztalataik alakítják őket. Az élet mássá teszi őket. (...) A te feladatod tehát egyszerűen csak ennyi: bízzál az ösztöneidben, emlékezz a titkos egyezségre, és szerezd vissza a bölcsességet, amely amúgy is a tiéd volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy szülő nem teszi a maga dolgát (...), akkor valójában jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére. És amikor jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére, a gyermekeivel fizetteti meg a kamatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El kell indulnod önmagad felé -, hogy kialakítsd a saját életed. Vidd magaddal a szüleidtől, nagyszüleidtől és tanáraidtól szerzett bölcsességeket. De ne feledd, hogy az ő bölcsességük nem feltétlenül a te igazságod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy buddhista tanár egyszer azt mondta, hogy a mérges kígyó csak akkor mérges, ha közeledsz felé. Ha faképnél hagyod az erőszakoskodót, nem gyáva vagy, hanem okos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A változás mindannyiunk számára nehéz. (...) Minden változás veszteséggel jár, és valahányszor elveszítünk valamit, mindenáron vissza akarjuk szerezni. (...) Minden változás veszteség, és minden veszteség változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmém könnyed, változékony és játékos; gyakran rajtakapom magam, hogy komédiázom. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy azért szeretek-e nevetni, mert a gondolataim nem vesznek komolyan engem, vagy mert én nem veszem komolyan a gondolataimat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kérdés nem az, hogy vannak-e vágyaink, hiszen hogyne volnának. Életre, szeretetre, biztonságra és boldogságra vágyunk. Vágyunk arra is, hogy gondunkat viseljék. A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan kezeljük a vágyainkat. Mit teszünk szükségleteink kielégítése érdekében? És hogyan kezeljük csalódottságunkat, ha ezek a vágyaink nem teljesülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az előítélet gyakran úgy kezdődik, hogy bizonytalannak érezzük magunkat. Ahhoz, hogy javítsunk a közérzetünkön, olyan emberek közelségét keressük, akik úgy néznek ki, úgy gondolkodnak, és úgy viselkednek, mint mi. (...) Holott bármely konvenció, bármely konfliktus, bármely háború mindkét oldalán csakis emberek állnak egymással szemben. A külső eltérésektől eltekintve mind ugyanazt akarjuk. Mindannyian békére, biztonságra vágyunk kívül és belül, és keressük a lehetőséget, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jogos felháborodás olyan, mint amikor az éhes ember cukorkát kap. Jólesik, de csak rövid ideig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran mindent elkövetünk, hogy a világ elől eltitkoljuk a kiszolgáltatottságunkat, és ehhez komoly színjátszásra van szükség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk akkor nyer megnyugvást, amikor egészen egyszerűen felhagyunk a küzdelemmel, és tudomásul vesszük a tényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, szögletesen születünk, és gömbölyűen halunk meg. (...) Ahogy az élet vize átmos minket, elveszítjük kiszögelléseinket, ami a javunkat szolgálhatja. (...) Ugyanakkor veszíthetünk abból a határtalan bölcsességből, amellyel születtünk. De a bölcsességnek a nyomai azért velünk maradnak, épp csak ki nem bökik a szemünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás