Miért száradt ki a folyó, miért?
Gátat vontam rá, hogy enyém legyen,
Ezért száradt ki a folyó, ezért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyenge is lehet félelmetes,
mikor őrjöngve próbál erősnek látszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál,
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szigorú tekintetét a büszkeség kövekbe vési, a szeretet virágokban rejti el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyökér biztos benne, hogy az ág csak bohó bolond, és a föld a valóság. Az ég a maga világosságával üres képzelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szeretünk, mert nem értünk, azaz inkább: nem értünk, mert nem szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretet a végső jelentősége mindennek, ami körülöttünk van. Ez nemcsak érzelem, ez a valóság: az öröm az, amely minden teremtés gyökere.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet abban találja meg gazdagságát, amit a világ követel tőle, értékét pedig abban, amit a szeretet vár tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tud elülni a szívem.
Arcod látása nélkül egyre küzdök
keserves, meddő, parttalan vízen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zengjük el hát utolsó dalunkat és váljunk el!
Feledd el az éjt, ha már elmúlt az éjszaka!
Kit igyekszem ölelő karjaimba zárni?
Álmokat sohasem lehet fogságban tartani!
Mohó kezeim az ürességet szorítják szívemre és ez megsebzi keblemet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, mert csak a szeretet által tudhatja meg azt, hogy több önmagánál, és hogy egy a mindenséggel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ szerette az embert, amikor mosolygott, de megijedt, amikor hangosan röhögött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezed halk érintésére
Szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek
Arra, ami mondhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha leszaggatod a virág szirmait, nem szedted össze szépségét is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Emlékezet, e papnő,
megöli a jelent,
és felajánlja a halott múlt
síremlékére szívét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha minden tévedés elől bezárod ajtódat, az Igazságodat is kizárod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen különbség a jó és rossz ember között az, hogy a jók álképűsködnek, a rosszak pedig nem akarnak másoknak látszani, mint amilyenek valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem irgalmaz az emberi szívnek, és kacagja szomorú küzdelmét az emlékért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem más, mint találkozás és búcsúzkodás, és a halál ezek között a legkomolyabb, mert ott már nincs viszontlátás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akik mindent bírnak kívüled, mosolyognak azokon, akiknek senkijük sincsen, csupán te!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd meg nekem, igaz-e mindez, szerelmesem, mondd, mindez igaz-e?
Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat, kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá.
Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az első tudatos szerelem fakadó bimbója?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetnek magasztos tulajdonsága, hogy a korlátokat, bilincseket elfogadja, és hogy ezeken felülemelkedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás