„ Az ég arcán egy nehéz gondolat száll,
az a felhő, az a vad és komor;
mint lelkibeteg, kire éji harc vár,
hánykolódik szélben a bokor. ”

„ Még nem hallottam hangod ezelőtt,
Csak gyönyörködtem arcod mosolyában,
És elvesztem szépséged folyamában,
Amint lelkembe tündökölve tör. ”

„ Álltál-e már magadra hagyva, messze,
isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben,
ádáz sorsod kezétől megsebezve,
s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen? ”

„ Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed. ”

„ Gyönge, késő szülöttek,
az éji rémtől balga, aki retteg! ”

„ Múltba hadd nézzen a szem,
a tűnt idő szivünk hadd szántsa mélyre,
a bús jelen így egybeforrva véle
egy sors, egy élet, egy vérség leszen.
A vándor azt, hogy hol kövesse híve,
ha szétágaz ösvénye vadon íve,
úgy jelzi meg, hogy a bejárt utat
zöld ággal hintve, jó irányt mutat.
Így vár, a tűnt küzdők útjára hullva
törött boldogság és sok drága hulla. ”