Az agyunkkal marjuk szét ezt a világot. A jelentéseink élével metsszük ki a szívét, precízen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A talánokban van minden biztos pont nekem. A kételkedés a válasz, a nemdöntés az állásfoglalás, és minden kihasználatlan lehetőség a szabadság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bosszant, hogy néha megkérdezem, hogy van-e elég időm mindenre. Nincs szükségem időre. Ahogy neked sincs. Nincs szükségünk ugyanis mindenre. Minden megvan, amire szükségünk lehet. Már rég megvan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kigyógyfűrészelem magamból a téves részeket. És nem hatódom meg könnyen már se bűnbánattól, se szép szavaktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy sétálni egy este kart a karba, hogy a kirakatok fénye néha megvilágít, a lámpa alatt nem állni meg, a léptek összecsengnek kényelmesen, igazodni sem kell, mert neki is pont úgy jó, koppanni a cipőknek, vagy csoszogva, szinte lustán ringani a járdán, együtt menni, lenni az együtt kedvéért, minden jobb dolgunkat félretéve, talán fecsegni könyvekről, vagy hanyagul szapulni politikát, lelkesedni valami semmiségen, terveket szőni (repülőszőnyeg), vagy hallgatni utcazajt, vagy hallgatni, hallgatni az én kedvemért, a kettőnk kedvéért. Az volna jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság az, amikor arra ébredsz, hogy minden tele van lehetőséggel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy kell vágyni néha, mint egy falat kenyérre. Ilyenkor másnak nincs is értelme, csak önmagában a vágyásnak. A tárgy mellékes, az idő begörbül, a Végzet az ablakpárkányon könyököl és elhalványul, a hajszálrepedések csigavonalakká rendeződnek a falon, és akkor semmit, de semmit nem lehet, sőt nem szabad csinálni. A cselekvés a legdurvább megsértése a vágynak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szembejött az élet, mondom is neki, hová rohan, miért siet oly nagyon, ugyan, igyunk már meg egy kávét, ha már így összefutottunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki érzelmileg felkavar, majd magamra hagy, az nem a barátom. Akinek jelzem, hogy fontos, hogy igényelném, és hetekig nem reagál, az nem a barátom. Akit nem hívhatok fel akármikor, az nem a barátom. Aki miatt gombóc nő a torkomba, az nem a barátom. Ha a gombóc miatt lázasbeteg leszek (39+/-1 fokcelziusz), és méltóságon (és kritikán) aluli smseket küldök, az már rég nem a barátom. Akivel meg lefekszem, az nem a barátom. Ezt meg jól jegyezzem meg. Én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az igazi szegénység, ha valaki már álmodni sem mer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak, és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled, ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerintem azok a szülők szoktatják a gyereküket arra, hogy írjon a Jézuskának levelet, akik év közben nem érnek rá kifigyelni, hogy mire vágyik a gyerekük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Újabban néha én is randizok. De nem sok jóval kecsegtet, hogy ha beszélgetsz tíz percet valakivel, az alatt bőven kiderül róla, hogy egyszerűen buta. Nem az esze, talán, hanem a szíve az, ami nincs a helyén. De ez, persze, butaság. Buta pasik rohangálnak a Világban, és szidják a szőke nőket. Ők az igazgatók, főorvosok, menedzserek, területi képviselők, szakemberek, satöbbik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás