A gyász lehet teher, de horgony is. Az ember megszokja a súlyt, azt, ahogy egy helyben tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökre olyan sok különböző dolgot jelenthet. Állandóan változik, és minden erről szól. Húsz perc, vagy száz év, vagy csak ez a pillanat, vagy bármely pillanat, melyről azt kívánom, sose múljon el. De csak egyvalami számított: az örökké akkor volt, és ez az egyetlen igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene a nagy egyesítő. Elképesztő erő. Olyasmi, ami még az olyanokban is közös lehet, akik mindenben, de mindenben különböznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ha mindig minden simán menne, akkor túlságosan is hozzászoknánk. Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élveznéd igazán, ha jól mennek a dolgok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csönd néha olyan baromi hangos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfogadtam a jót, amikor jött, és a rosszat is ugyanúgy. Tudtam, hogy idővel elmúlik mindkettő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én hiszek a tökéletes pillanatban. És az nem jön el valami gyakran.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember választhat, Annabel. És ha rosszul választ, akkor csak magát hibáztathatja, amikor szembesül a következményekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, ha van az embernek választása, még akkor is, ha nem tud élni vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elég nehéz egy embertől elvenni valami olyat, ami boldoggá teszi, és még nehezebb, amikor úgy tűnik, az az egyetlen dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem úgy tűnik néha, mintha az egész rohadt világ hegynek föl volna? (…) Na mindegy. Legalább tudjuk, hogy a visszaút könnyű lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sajnálat, semmi szomorúság: nem változott semmi. Rájöttem, hogy ahányszor úgy éreztem, bámulnak az emberek, az arcuk csak absztrakt kép volt. Egyik sem volt tükör, hogy visszaadja a kifejezést, amiről azt gondoltam, csak én viselek, az érzéseket, melyeket csak én éreztem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zenében nincs helyes vagy helytelen, tudod? Csak minden egyéb a kettő között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előfordult az életem során, hogy bántottak. Nem is kicsit. De az is igaz, hogy szerettem és engem is szerettek. És ez a lényeg. Ez a legfontosabb. (...) Amikor majd egyszer visszatekintek az életemre, elmondhatom, hogy a legnagyobb szelet igenis a szerelem volt. A problémák, a válások, a szomorúság, persze azok is léteztek, de csak mint apró darabok, pici morzsák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaha is alkalmam lett volna meglátni, milyen is, vagy mit tud tenni az igaz szerelem, talán én is hittem volna benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a helyzet, hogy nagy dolog, amikor végre esélyt kapunk, hogy megcsináljuk azt az egy valamit, amit mindennél jobban akarunk, amit tennünk kell. Ez halálra tudja rémiszteni az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárki elbújhat. De szembenézni a dolgokkal, átrágni magad rajtuk, ez az, ami erőssé tesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, bizonyos dolgoknak jobb, ha el vannak törve. Tökéletlenek. Kaotikusak. Így gondoskodik a világmindenség az ellentétekről. Kell lennie néhány gödörnek az úton. Ilyen az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akik egyszerűen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tűnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszem rá, és ugyanakkor haladok előre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás