Mindig is az volt a leghőbb kívánságom: bár látnék egyszer valóra válni egy tündérmesét. És most benne élek egy igazi tündérmesében. Már-már azt képzelem, magam is tündér vagyok, egy intésemre azzá változik bármi, amivé változtatni akarom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hercegnő volnék - gondolta, igazi hercegnő, aranyat szórhatnék a nép közé. De lám, ha nem is vagyok igazi hercegnő, csak amolyan képzeletbeli, tehetek egyet-mást az emberekért. Azt fogom képzelni, hogy ha jót teszek valakivel, az olyan, mintha aranyat szórnék a nép közé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem hallod is, talán érzed - suttogtam. - Színes gondolatok talán eljutnak az emberekhez a bezárt ablakon, ajtón, sőt a falon át is. Amikor itt állok a hidegben, és szívből kívánom, legyél újra egészséges és boldog, talán elfog egy kis jóérzés, bár nem tudhatom, miért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg ez a gondolat éltet, nem tehet engem durvává és gonosszá mások durvasága és gonoszsága.
- Egy hercegnő mindig, minden körülmények között jól nevelt és udvarias - mondogatom magamnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárhogy, s mint - mondta magában -, egyvalami nem változik. Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnőnek, hogy ezt senki nem tudja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is sejti, mi mindent jelent ő nekem, ő csak azt teszi, amit mindennél jobban szeret, lévén természettől fogva nagylelkű és adakozó. Aki ilyennek született, annak a keze is, a szíve is könnyen nyílik meg. Megeshet, hogy az ember keze üres, de a szíve sosem az, annak mindig van mit adnia: jó, meleg, kedves dolgokat, segítséget, vigaszt, derűt, nevetést - és olykor a vidám, kedves nevetés a legjobb ellenszere minden bajnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre jobban megszeretem őt - mondtam egy napon. - Sajnálnám, ha kellemetlenség érné. Barátommá fogadtam őt. Az ember megteheti ezt olyanokkal is, akikkel sosem váltott életében szót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor iskolába jártam, a földrajztanítónk azt mondta egyszer, hogy a Földnek olyan a formája, mint a narancsé. Még tíz éves sem voltam akkor, de már rájöttem, hogy nem lehet egyvalakié az egész narancs. Senkinek sem jut több egy kis girizdnél, és van, amikor úgy látszik, kevés a girizd, és nem jut mindenkinek belőle. (...) Esztelenség az egész narancs után kapni, a héja, a húsa, mindene után. Aki ezt teszi, az valószínűleg még a magokhoz sem jut hozzá, pedig azok amúgy is túl keserűek ahhoz, hogy megegye az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor minden összejön, és minden olyan borzasztó, összeharapom a fogam, és azt gondolom: igenis hercegnő vagyok, mégpedig tündérhercegnő, és aki tündér, annak semmi nem árthat és semmi se se fáj. Nem is képzeled, mennyivel könnyebb lesz a lelkem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás