„ Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled. ”

„ Igazán szeretem a rajongóimat, ha egyesével találkozom velük. De amint csapatban vannak, kiütközik a csordaszellem, és elfelejtik, hogy én is csak ember vagyok, élő hús és csont, sérülékeny és megfélemlíthető. ”

„ Vannak a jó hírnél és szavahihetőségnél fontosabb dolgok is, amiket elveszíthet az ember. ”

„ Ruhám zsákban. Fölösleges
Majd hálás lesz a Vöröskereszt
A hegytetőről búcsút intek
Penészszagod most is itt leng
Mért hívlak, ha semmi válasz,
hangom kiknek énekel
"A hívott számon... " és a többi.
Csak egy nyamvadt gép felel. ”

„ Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok. ”

„ Tű és cérna, hús és csont
A nyál kifolyt, a szív csak kong
Bőrödön gyémántkék varratok
Csillog a magány. Hallgatok. ”

„ Boldogít-e nyomorúságod?
Magányos békédnek mi haszna?
Összeköt egy végső láncszem
Csak ebben találok vigaszra. ”

„ Gyűlölj, hé!
Ne legyek többé!
Nyomoríts péppé!
Alakíts széppé!
Teremts egésszé!
Hát nem, hát nem,
hát nem megérné? ”

„ Minden kapcsolat nehéz. Éppen úgy, mint a zenében, két hang néha harmonikus, néha meg kakofonikus. ”

„ Álomtalan álomban reménykedem. Hallottam már, mikor a halottakra azt mondják, elaludtak. Valóban ilyen a halál? A legédesebb, legmelegebb, legmélyebb, soha véget nem érő álom? Ha ilyen, akkor bizony egyáltalán nem bánnám. ”

„ A pletykák, még ha igazak is, olyanok, mint a lángok: ha nem kapnak oxigént, kis köpködés után elhalnak. ”

„ Az emberek jóindulata sokszor úgy beskatulyáz bennünket, hogy egy koporsóban se volnánk jobban elszigetelve. ”

„ Az emberek mindig csak azt hiszik el, amit el is akarnak hinni. ”

„ Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk. ”

„ Keltsd fel hamar, ha itt a vége
Míg kint az est aranyfaként ragyog
Fektess a lóherék ölébe
Segítség nélkül összeroppanok. ”

„ Hiszen erről szól az egész, nem igaz? Hogy miként birkózunk meg a veszteségekkel. Mert a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos számodra. ”

„ Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett. ”

„ Nyugalmat találok az újszülöttek sírásában. Jó tudni, hogy ennyi küzdeni akarással jövünk a világra. ”