Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De én az életet túlságosan
szeretem ahhoz, hogy úgy lássam
amilyen szegény a maga ócska,
röhejes realitásában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy szép napon, mikor egy régi fénykép,
egy fél pár kesztyű
vagy más kacat miatt, nem is tudom,
de a régi önmagammal
szembesültem már megint,
hogy milyen buta voltam, és szívtelen,
és bár a helyzet nem túl sokat változott,
valami csoda folytán mégis vannak
gyerekeim, múltam, sőt, gerincem,
egyszóval, hogy ma mennyivel boldogabb vagyok,
és váratlanul
és ennek ellenére
és e pillanatban
és vigasztalhatatlanul
a régi önmagamat kezdtem el siratni,
mert mégiscsak elárultam őt,
és luxus minden, ami azóta lettem,
mert megváltozni öngyilkosság...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben
Nedves, puha szálak tekerednek ránk
Nedves, puha szálak, élőlények
lelkünk gömbjét becsavarogják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétszer kettő az négy.
Ha sosem mondod el - elfelejtik.
Ha túl sokszor mondod: nem hiszik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivel az utak felejtenek, időnként végig kell menni rajtuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt, ha nem múltnak nevelték,
kamaszkorától csak bosszút áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás