Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hűség a legkegyetlenebb béklyó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden lépésed tánc,
Minden hangod egy dallam.
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem gondolni rád

Én már nem bírok tovább

Tőlem hiába tiltanád

Tested selymes ritmusát

Én már megtanultam rég

Van, aki csak távolabbról szép

De tőlem senki meg nem véd

Belőled ennyi nem elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kábán, vakon, részegen
Futunk át az életen.
A félelem hajt, mint egy szélvész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod,
csak Te mondod így ki a nevem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád
Az a lány!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A harc alább hagy bennem,
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra.
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb

Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet

Soha már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzik néha egy kis fájdalom

Máskor meg nem bírom

azt, hogy folyton megkísért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elme emléket hadar,
Egyszerre fájni kezd a lét,
A kitelt idő még több fényt akar,
Így feszíti szét korhadt keretét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez nem én vagyok,
ez nem mi vagyunk,
így aztán mindegy,
hogy áldás vagy átok,
hogy torzan látják a nagyvilágot
egyes újságokba író srácok.
Nekem sok a dolgom,
én nem érek rá,
így hát mindegy,
hogy mit is szóltál,
de csak akkor ítélj,
hogy én ki vagyok,
ha egyszer tudni fogod,
hogy te kicsoda voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lombok már nem rejtik el,
Ha szeretettel érkezel,
Ez áldott hely, szebb nem is kell.
Emelt fővel emeld a súlyt,
Az adjon erőt, hogy várnak,
És építs tetőt és építs jövőt,
Egy új élet indul,
Van esély, hogy veszély les rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sebzett vagyok,
És könyörtelen,
A világ egyre csak
Pöröl velem.
De Te megláttad,
Hogy kábultan
Bámultalak,
És felragyogott a Nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetnél másé talán vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy.
De ha az öledbe bújok, nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én?
Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság
A világ legvégén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sietni kéne, testvér,
Szeretni, lenni, élni,
A halállal nem békélni meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázz a szóra, melyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kimondhatatlantól való félelem
az egyetlen szövetségesem,
ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár,
tisztább leszel, mint valaha voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megíratlan könyv vagyok,
sok-sok fehér lappal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtaláltad, pedig nem kerested,
Nem kérted, mégis megkaptad a tested.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pont ez a baj veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod,
Nem érte meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig azt mondják,
Hogy az ember csak tévelyeg,
Pedig valahol van helyed,
Még ha keresve sem leled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak bámul és etet,
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És az a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Reszket az idő a tornyok fölött.
Ártatlan vágyam még ünnepel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás