„ Feladhatunk mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét, kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik. Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat. Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz "Happy End" is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat. ”

„ Vannak napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk, ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk. Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés, hogy "remek jövőnk lesz" jeges ürességgé változik. De ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy ezeket az érzéseket szabadon kell engedni. ”