„ Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban. ”

„ A tett halála az okoskodás. ”

„ Győztél felettem, mert az végzetem,
hogy harcaimban bukjam szüntelen,
de új erővel felkeljek megint. ”

„ Emelkedett szempontunkból, hiába,
Először a báj vész el, azután
A nagyság és erő, míg nem marad
Számunkra más, mint a rideg matézis. ”

„ Ez szőnyeget von a mélység fölé
S biztatva mondja: száz merész beléhullt,
Te léssz a boldog, aki átugorja. ”

„ No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis. ”

„ Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád. ”

„ Elismerem én is, hogy a költő születik. Igen, mint a hadvezér, a politikus, a zenész, szóval minden, ki egyre vagy másra hivatva van. Kire géniusza nem mosolyog, az semmi stúdium után sem viheti előbbre ügyét. ”

„ Azt tartom, mely kacag, nem is valódi,

Legédesebb percünkbe is vegyűl

Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak,

Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág,

S így hervatag. ”

„ Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog. ”

„ A báj muló, s ha még nem volna is,
Unott lesz holnap, ami elragad ma. ”

„ Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy. ”

„ Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. ”

„ Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát... ”

„ ...mi az élet költészet nélkül: csontváz, melynek bíbor ajkai, igéző keble lerohadtak, melynek csontüregében a kajánság kígyója lappang. ”

„ Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté. ”

„ Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt. ”

„ Ha oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek. ”

„ Az elszakadt szív könnyen összeforr,
S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk. ”

„ Nemes, de terhes önlábunkon állni. ”

„ Ne oly vágtatva, még jókor beéred,
Talán előbb, a célt, hogysem reméled,
És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,
Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre! ”

„ Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme. ”

„ Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. ”

„ A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet. ”

„ Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet. ”

„ A művészetnek is legfőbb tökélye,
Hogy úgy elbú, hogy észre nem veszik. ”

„ Szerelmi vallomásainkban, dalainkban oly óriásikat mondunk, hogy ha a megszokás el nem koptatta volna őket, valóban nőink kénytelenek lennének szemünkbe kacagni. ”

„ Hát nem tudod, hogy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan? ”

„ A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el. ”

„ Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál. ”

„ Elválnék tőled, szívemet kitépném,
Ha fájna is, tán nyúgodtabb lehetnék,
S te is nélkűlem boldogabb lehetnél;
De ott van újra a már meglevő rend:
Az a tekintély - egyházunk szava;
S együtt kell tűrnünk, míg a sír felold. ”

„ Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület. ”

„ Előre csak önhitten útadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von. ”

„ Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet. ”

„ Mi vagyok én, azt csak magam tudom,
Mi voltam, azt ne tudná senki bár.
Mivé leszek - majd látja a világ. ”