A szép mindig bizarr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van köztünk hány, akik az Eszményt el sem érik:
Átkos szobrász-csapat, balsorssal bélyeges,
Kik, míg nagy homlokod s kebled vésik, jeges

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?
S a görcsös ököl, a keserű könny daca,
amikor pokoli sorakozót ver a
Bosszú, s erényeink őt rohannak követni?
Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki árnyak után kész szaladni, mindig rosszul jár, amiért nem tudott a helyén maradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött
a függönyön, amely únt gát, előtte függött...
S feltárult végül a való hidegen: és

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mély, bűvös bájjal részegítve jár át
a múlt, ha a jelenben éledő!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rózsaszínkék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsuterhes hosszu zokogás;

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudd meg: szeretni kell, a gúny fintora nélkül,
a púpost, a hülyét, a gonoszt, a szegényt,
hogy majd Jézus elé dús diadalmi ékül
jótetteid terítsd az út szőnyegeként.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna,
gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot!
Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt;
alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Torz kéj, gyújtogatás, vad méreg, sanda penge
ha víg ábráikat eddig nem hímezék
sorsunk hétköznapi, komisz vásznába még,
azért van, jaj, csupán, mert lelkünk tettre gyenge.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit;
s mint koldús éteti öntestén férgeit,
mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,
s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!
De az Ember elé remény reményre csillan
s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szívem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S aggódva nézi mind, ki szeretni szeretné,
vagy, látva, mily nyugodt, s csodálva, van aki
gyötörni kezdi, hogy jaja szavát vehetné
s kegyetlen ösztönét próbálja rajta ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelet a valóság királynője.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Illúzióink száma talán éppoly végtelen, mint az emberek kapcsolata egymás közt, vagy mint az embereké a dolgokhoz. És valahányszor az illúzió eltűnik, vagyis ha a lényt vagy a tényt olyannak látjuk, amilyen rajtunk kívül, a valóságban, különös érzés támad bennünk: félig sajnáljuk az eltűnt ábrándképet, félig kellemesen meglep az újdonság, a reális tény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nedves az ajkam, és érett a tudományra,
az antik Tudatot fojtani céda ágyba,
győzelmes keblemen fölszárad mind a könny:
vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Groteszk emberiség! A Halál is csodálja,
mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap,
s olykor párfőmösen vegyül ő is a bálba,
s az őrület közé iróniája csap!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hagyd az álmok jussát,
szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem félreértés, a teljesség beteljesíthetetlen igénye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem menthető, hogy valaki gonosz, de valami érdem van benne, ha az ember tudja, hogy az; és a legjóvátehetetlenebb bűn: butaságból tenni rosszat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva;
ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár,
aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár,
s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás