Olyan kevéssel beérném.
Szerelmedre régen nem vágyom már.
Aki régmúlt emlékek közt gyomlál,
messzi kútba nem dob érmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- szeretkezés íze szádban
kibomlik, mint ejtőernyő
lelassított időtávban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb,
hogy hazugságtól hazugságig vezet,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most megigézve
állok előtted, számon a csókja
orgona-szádnak, s nincs az a mégse,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rám találsz... lelkedbe metszi
a vágyakozás szelíd homlokom.
Olykor testet öltök messzi,
idegen, elsikló falombokon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feketék e nyárvégi éjszakák,
mikor a szomorúság kiömlik az égre,
s a csillagok lehunyják szemüket,
nehogy belefolyjon a kín feketesége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vetkőzni csak maszkig
tud, aki arctalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondanám, hogy szabad vagyok -
emlékeim: agykérgembe vésve,
s e képzettársítások szeszélye
múltam száz rabságába von.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember majd úgy teremt világot,
hogy elrejti mind, ami megmaradt.
Lentről nézi szívét fenn az ágon,
és üres mellkasát a fa alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hideg van, kabátom összehúzom.
Csak a mozdulatokra figyelek.
Hallgatás nélkül nem lenne sorsom,
ahogy megnyugvásaim sincsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szépíteni minek bármit?!
Fétissé szelídül benned a múlt -
mindaz, mi belőle régen kihullt,
újra összeállni látszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás