Amikor a pár egyik tagja szerelmes lesz, az nem azt jelenti, hogy nem szereti eléggé a régi párját, vagy hogy rossz a kapcsolatuk. Még mindig szeretheti a régi párját, miközben szerelmes az újba. Nem jó hivatkozási alap tehát az az érv, hogy az ember csak akkor lesz szerelmes, ha megromlott a régi kapcsolat, vagy kihűltek a régi párja iránt érzett érzelmei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor sikerül feldolgozni a félrelépést, ha a közös fájdalomban egymásra találnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem az ember szabad akaratán múlik, hogy beleszeret-e valakibe. Aki ezt érti, az felismeri, hogy nincs értelme emiatt vádaskodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem fontos lehet egy kapcsolat kezdetén, de nem ez az az erő, amely összetart két embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian azt szeretnénk, ha mi lehetnénk a másik számára a legfontosabbak az életben. A középpontban akarunk állni. (...) Amikor aztán valaki beleszeret egy harmadikba, háttérbe szorul az állandó partnerrel addig magától értetődően természetes kötelék. Ez valódi veszteség, amely nagyon fájdalmas lehet. Mégis tudni kell, hogy csak ideiglenes állapot, amely (mindig) megszűnik. A szerelemnek az a lényege, hogy magától jön, és magától megy. Ezért ebben az értelemben nem is felel érte az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a hallgatás egyik hátránya, hogy az ember akkor is távolságot tart a párjától, ha nem kerül napvilágra a dolog. Bizonyos elidegenedéssel jár együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a párok, amelyek már az elején kikötik, hogy nem kezdenek kapcsolatot másokkal, kevésbé hajlamosak a félrelépésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A környezet gyakran nagyon nehezen tudja felmérni, hogy mi történik pontosan (...). Mindenkinek sajátos látásmódja van, mivel eltérnek az élményeik, az érzéseik és az értékeik. Senki sem ismeri a teljes valóságot. Ezenkívül mások tanácsaitól nyomás alá is kerülhet az ember ahelyett, hogy nyugodtan foglalkozhatna a saját véleménye kialakításával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás