A mozdulatlanság: látszat; a valóság: változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Buta dolog! Ne gondoljunk rá! - szólt.
S azóta örökké erre gondolok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogságuk lassanként oly magaslatig emelkedett, ahol már nincs is növekedés tovább. Egy szó fejezi ki ezt a helyzetet: a beteljesülés. A boldogság, mint a tenger, eléri legfelső fokát. A tökéletes boldogságban csak az a nyugtalanító, hogy a tenger visszaáramlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fontos, hogy az utópiát keményen kézben tartsuk, beleszorítsuk a valóság igájába, körülvegyük a tényekkel. Az elvont eszmét kézzelfogható eszmévé kell változtatnunk. Lehet, hogy így veszít a szépségéből, de nyer az által, hogy hasznossá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jótett egyszersmind rossz is lehet? Aki megmenti a farkast, megöli a bárányt. Aki meggyógyítja a sas törött szárnyát, karmaiért is felelős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne vádaskodj azok ellen, akik nem felelősek a dolgokért, mert mióta az orvos bűne a betegség?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerencsétlenségek minden irányban hatnak. Dobj követ a vízbe, s számold meg, hányfelé fröccsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki vak és szerelmes, duplán vak. Az ilyen álmodik; az ábránd az álom kenyere: aki megfosztja a szerelmet ábrándjaitól, az táplálékától fosztja meg. Az ember minden rajongást felhasznál képzelődéséhez: mind a testi, mind az erkölcsi rajongást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Na és, ha fölakasztanak? Akár a kötél, akár más halál; akarom mondani a kötél nem is akármilyen halál. Méltó a bölcshöz, aki egész életében ingadozott; amolyan se hal, se hús, amilyen az igazi kételkedő szellem, pürrhonizmussal és tétovázással teljes halál, amely függőben hagyja az embert ég és föld között. Filozófushalál, s ki tudja, talán erre jelölt ki a sorsom. Nagyszerű dolog úgy halni meg, ahogy éltünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezés a féltékeny ember kínzó ördöge.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudják, hogy az előre elkészített terv ritkán alkalmazkodik az eseményekhez. Az eshetőségeken nem tudnak úgy úrrá lenni, hogy kényük-kedvük szerint bánjanak velük. Nem állapodhatunk meg előre a sorssal. A holnap szófogadatlan. A véletlennek nincs fegyelme. Ezért lesik ők a véletlent, és hosszas bevezetés nélkül, rögtön melléje szegődnek. Nincs tervük, vázlatuk, mintájuk, nem kész öltözetben lépnek a váratlan elé. Fejest ugranak a sötétbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szigor csak eldurvítja a lelkeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akiben a tisztességes gondolatok győznek, az olyan, mint aki elvesztette lakása kulcsát, s erővel töri be az ajtót, hogy hazajusson. Betör, de jogosan. Kárt tesz, de a rosszban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nevet, az felejt. Mily jótevője az emberiségnek, aki feledést osztogat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őszinte hála elegendő. A hála szárnyakon repül, ahová repülnie kell. Az ima jobban tudja útját, mint te, aki imádkozol. Hányan hitték, hogy Jupiterhez könyörögnek, holott Jehovához imádkoztak. Hány amulettben bízó hívőt hallgat meg a végtelen! Hány istentagadó nem veszi észre, hogy ha jó és szomorú, már ezzel a ténnyel Istenhez könyörög.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy látszik, törvény és természet parancsa, hogy az ember önfeledten rohanjon megtalált élete, boldogsága, szerelme felé. Igen, ha nem reszketünk az izgalomtól. Mert az, aki meggyötörve és felőrölve kerül ki a csapások kegyetlen sorozatából, az még boldogságában is kétkedik, mérlegel, óvatos. Attól tart, vajon nem rontja-e meg átkával azt, akit szeret. Mintha sorsa fertőzne. S csak óvatosan közeledik az örömhöz. Újra feltárul a paradicsom kapuja. De mielőtt belépne, megáll és figyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűn létezik. Mindenki tűri, és mindenki csinálja. Senki sem mentes bűneinek férgétől. Csak ezekről beszélek. Nem viszketünk-e valamennyien? Isten is ott vakaródzik, ahol az ördög csípi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tagadom az ördögöt. Az ördögben való hit megfordítottja az Istenben való hitnek. Egyik erősíti a másikat. Aki nem hisz egy kevéssé az ördögben, az nem nagyon hisz az Istenben sem. Aki hisz a napban, annak hinnie kell az árnyékban is. Az ördög az Isten árnyéka. Mi az éjszaka? A nappal bizonyítéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél kevésbé értünk valakit, annál többet adunk a szavára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs annál rettenetesebb börtön, mintha a végtelenség nyílik meg előttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem segíti elő jobban az ábrándozást, mint ha az ember egy csinos nőt követ, habár azt sem tudja róla, hová tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább vagyok a légy feje, mint az oroszlán farka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül: ez a szó egyértelmű a halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj el rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák. A csendben mintegy felhalmozódik a szerelem, s aztán csendesen kivirul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak ment előre, bizonytalanul, s most már egészen irányt vesztve. Imént még kutatott valami után, most már csak menekült. Nem éhezett már, nem fázott, csak félt. Egyik ösztön kiszorította a másikat. Egyetlen gondolata az volt: menekülni, menekülni. Mi elől? Minden elől. Az élet szörnyű falakkal zárta körül mindenfelől. Ha szökni tudott volna a világból, megtette volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás