Az ember olyan sok vitás helyzettel találkozik az életben, és szereti az egyértelmű megoldásokat. Sokkal könnyebb, ha valakit szépen be lehet sorolni egy kategóriába, szent vagy szörnyeteg, ördög vagy angyal. De ez szinte sohasem működik. Legtöbbször nincsen fekete vagy fehér, csak a szürke különböző árnyalatai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zseblámpámból kifogyott az elem. Most is emlékszem rá, milyen szaporán vert a szívem, ahogy lépkedtünk a fák között. Ott voltam a sötétben, kézen fogva a fiúval, akit szeretek. Tudtam, hogy elolvadok, ha hozzám ér. Ismeri ezt az érzést? Amikor öt percet sem bír ki nélküle? Amikor mindenről ő jut az eszébe? Amikor csinál valamit, és az első gondolata az, hogy: "Ő vajon mit szólna hozzá?" Őrült egy érzés. Csodálatos, de egyben fájdalmas is. Olyan félelmetesen sebezhető lesz tőle az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak tragédiák, amelyekre felkészülhet az ember (...), de előfordulnak hirtelenek is, amelyek egyik pillanatról a másikra változtatnak meg mindent. Ahogy az én életemet is. Volt a tragédia előtti - és van ez a mostani. A kettőnek fájdalmasan kevés köze van egymáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kétségeid vannak, válaszd a legkézenfekvőbb választ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (...) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűlölet felemészti az embert, és megfeledkezik arról, ami igazán fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számomra a halál az halál - végleges és visszafordíthatatlan, ami után nem következik semmi. És ezen se drága virágtartók, se gondozott sírhantok nem tudnak változtatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világított a hold. A holdfény az erdőben mindennek megváltoztatja a színét. Mint azok a színes lámpák, amelyeket az apám használt régebben. Fekete fénynek hívták őket, pedig inkább lilák voltak. Amire rávilágítottak vele, annak megváltozott a színe. A hold ugyanilyen volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Remény. A remény, amely gyengéden körbefonta a szívemet. Most hirtelen kieresztette a karmait, és darabokra tépte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akik a velejükig romlottak, akik egész életükben gonoszak és kegyetlenek voltak másokkal. És vannak olyanok, akik egyszerűen csak elcseszték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak - függetlenül attól, hogy szeretjük-e őket vagy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember megérzi a gonoszt. Egyszerűen meg tudja állapítani, kiben bízhat, és kiben nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt állítjuk, hogy a reneszánsz embert keressük magunkban, az egyetlen változatosságot mégis a kozmetikumok jelentik az életünkben. Valójában mindent elkövetünk, hogy kiöljük magunkból ezt a szellemiséget, hogy alkalmazkodjunk, és könnyedén besorolhatóvá váljunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian a magunk módján próbálunk boldogulni, alkalmazkodni és túlélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem egy szakasza lezárult. Már régen el kellett volna felejtenem az egészet. Egy nyári románc, akármilyen intenzív, akkor is csak egy nyári románc volt. Talán szerelmes is voltam belé, igen, valószínűleg, de gyerekek voltunk még. A gyerekszerelmek ritkán élik túl a vért és a halottakat. Vannak ajtók. Én pedig becsuktam ezt az ajtót. Lucy a múlt részévé vált. Sok időbe tellett, mire ezt elfogadtam. De megtettem, és sikerült is zárva tartanom azt a nyavalyás ajtót. Most mégis ki kell nyitnom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így működik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak a léleknek sötét sikátorai, amelyeket ajánlatos nagy ívben elkerülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tragédia csak fényt gyújtott, és meglátták a repedéseket, amelyek mindig is ott voltak. Talán mindnyájan sötétségben élünk, elvakítanak a mosolyok meg a jóság álarca. Talán a tragédia csak annyit tesz, hogy leveszi rólunk a szemellenzőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor éhezik az ember, akkor nem foglalkozik a boldogsággal. Ezt jó volna néha felidézni. Ebben az elképesztő gazdagságban az ember könnyen eltéved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szégyen a győzelem, de veszíteni is lehet büszkén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Körülbelül egy évvel korábban olvastam Malcolm Gladwell Ösztönösen című könyvét. Nem akarom leegyszerűsíteni a gondolatmenetét, de a lényege az, hogy jobban kellene bíznunk az ösztöneinkben - az agyunk állati része ösztönösen elugrik egy teherautó elől, még mielőtt lenne időnk gondolkodni. Szerinte azok a hirtelen döntések, amelyeket látszólag kevés információ birtokában hozunk meg, és amelyeket megérzéseknek szoktunk hívni, általában helyesnek bizonyulnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki hazudik. Mindenkinek van takargatnivalója. Mindenki megszegi a törvényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájöttem, hogy akiket szeretek, azokat nem tudom irányítani. Ezért azokat irányítom, akiket nem szeretek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakrabban gondolok Elizabeth-re, mint beismerem (...), de sose beszélek se róla, se a történtekről. (...) Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza, a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyos értelemben az ember mindig tizenhét éves marad, és arra vár, hogy elkezdődjön az élete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megöleltük egymást. (...) Nem sok igazán jó barátom van, ezért az a néhány nagyon fontos számomra. Sok száz ember közül választottam ki őket, és éreztetni is akarom velük a szeretetemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallom ezt a csontig rágott "jobb az elvesztett szerelem, mint az el nem nyert" szöveget. Ez sem igaz: nem jobb. Nekem ne mutassák meg a Paradicsomot csak azért, hogy aztán a szemem láttára fölperzseljék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak holmik, amiket gondosan elteszünk, már-már önmagunk elől is elrejtünk, soha többé nem áll szándékunkban elővenni őket, de akkor sem bírjuk rászánni magunkat, hogy megváljunk tőlük. Valahogy úgy vagyunk velük, mint az ábrándjainkkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás