Nekem ez a világ túl nagy, túl sötét és túl sok lesz, ha itt hagysz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zárj a szívedbe és menj világgá, de ne felejts el visszajönni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, ismerlek, de azt hiszem, könnyebb az igazság helyett azt látni, amit akarunk. Azt hiszed, ismersz engem, pedig nem, így azt sem tudod, mire vagyok képes. Azt hiszed, én vagyok az a népszerű lány, akinek mindenre van válasza, pedig ez nem így van. Sokszor nem tudom, mit miért teszek, de igyekszem jobbá tenni a dolgokat. És ha hibázom - mert lássuk be, mindannyian hibázunk -, megfogadom, hogy a segítségeteket kérem. Egyedül nem megy. De ha megbíztok bennem, így együtt nagyszerű dolgokra leszünk képesek. Megfogadom (...), leszek annyira bátor, hogy valóra váltsam minden álmotokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik érzelmeiről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha lenne egy barátod, akiről tudnád, hogy nem fogod többé látni, mit mondanál neki? Ha tehetnél egy utolsó dolgot egy olyan embernek, akit szeretsz, mi lenne az? Mondd ki! Tedd meg! Ne habozz! Semmi sem tart örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, kinek szava nem igaz,
olyan, mint a kert, amit felver a gaz,
és ha a gaz már túl mohó,
olyan, mint a kert, amit beborít a hó,
és ha a hó már régen hull,
olyan, mint a madár, mi délre vonul,
és ha a madár messze száll,
olyan, mint a sas, ami az égben jár,
és ha az ég szava felharsan,
olyan, mint az oroszlán az ajtódban,
és ha az ajtód nyikordul,
olyan, mint egy bot, ami a hátadba szúr,
és ha a hátad hasogat,
olyan, mint a kés, mi szívedbe szalad,
és ha a szíved vért hullat...
valójában halott, halott vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki tudja, hogy mit jelent a boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan a szó mellé képzelnek, hanem a meztelen terrort. A magányosok előtt álarcban jelenik meg, a legszerencsétlenebbek viszont azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben vagy az illúziójukban kutatják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk java része képzelgésekkel telik, úgy suhannak el előttünk mint a települések vezetés közben. Néha megszédülünk, ha valamelyik álmunk valóra válik és tudjuk ez a pillanat több mint elröppenő illúzió. Tudjuk, hogy ez a pillanat minden mozzanatával együtt örök marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a hollók célhoz vezetik az utazókat. Mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent. De egy egész hollócsapat rossz jel, zűrzavart és gondokat jósol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van neve ennek a sötétségnek? Ennek a kíméletlenségnek, ennek a töméntelen gyűlöletnek? Hogy talált ránk mindez? Beosont az életünkbe, vagy mi kutattuk fel, hogy magunkhoz csalogassuk? Mi történik velünk? Innentől kezdve úgy küldjük a gyerekeinket a világba, mint ha háborúba indulnának? Reménykedve, hogy épségben hazatérnek. Abban a tudatban, hogy valamit biztosan elveszítenek menet közben. Mikor tévedtünk el? Mióta táplálnak az árnyak? Mióta növekszik a szívünkben ez a fekete lyuk? Van neve ennek a sötétségnek? Úgy hívják, mint téged?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok újra, érted? És igazi barátokat. Tudod, olyan barátságokat, amelyekben valaha hittünk. Azok hiányoznak. És te is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Nem biztos, hogy minden igaz, amit az emberek mondanak. Csak pletykák.
- Igen? És vajon hogyan születnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a boldogsághoz nem pénz, siker vagy hatalom kell. Néha a boldogsághoz elegendők a jó barátok, a család, és az egyszerű élet méltósága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan könnyű néha azt érezni, hogy egyedül minket kínoz ez az élet, hogy csak mi vagyunk elégedetlenek, csalódottak, hogy éppen csak megúsztuk. De ez az érzés hazugság, csak ki kell tartanunk, csak meg kell keresnünk a bátorságot, hogy szembenézzünk a gondjainkkal, hogy egy napon valaki vagy valami átsegíthessen minket a nehézségeken.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azért pityeregnek a moziban, mert abban a sötét teremben megérintik a varázslatok arany medencéjét, habár csak rövid ideig. Aztán kijönnek és újra szembesülnek a való világgal, amitől kissé szomorú lesz a szívük, de nem tudják az okát, miért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogy megérkeztünk: meztelenül és egyedül. Ha tényleg semmink sincs, amikor elmegyünk, akkor mit ért az élet? Az határozza meg, hogy milyen embereket szerettünk? Vagy egyszerűen azok a dolgok, amiket elértünk? Mi van, ha elbukunk vagy sosem szerettünk igazán? Megfelelhetünk valaha? Vagy a lassú kétségbeesés, hogy egy életet elpazaroltunk, végül az őrületbe kerget minket?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki hajlamos az őrültségre, amikor kétségbe van esve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a pokol határtalan. Egyenlő a legrosszabb rémálmunkkal, a bennünk rejlő sötétség arca. De legyen az bármi, legyen az bárhogy, szerintem a pokol üres, és minden gonosz itt lakozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne félj az élettől! Higgy abban, hogy az élet ér annyit, hogy megéljük, és hited segíteni fog megalkotni a tényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mi a közös a húsvéti nyúlban és az igaz szerelemben? Az égadta világon semmi, mert egyik sem létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkodtál már azon, mi jelöli ki az időnket ezen a földön, ha egyetlen életnek igazi hatása lehet a világra, vagy hogy számítanak-e döntéseink? Hiszem, hogy így van. És hiszem, hogy egy ember sok más életet megváltoztathat. Jobbra... vagy rosszabbra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia, de valóra váltani őket, azt hiszem, ez az egyetlen esélyünk. Az idén szerelemre vágytam, arra, hogy feloldódjak egy másik emberben, legyőzzem a félelmeimet és újra érezni tudjak. Teljesült a vágyam, ha ez tragédia, ám legyen, minél gyakrabban kérek belőle. A világon semmiért nem mondanék le róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. (...) Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utazás közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a kormányt, és összetörték a szívemet, de már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugye ti is vagytok úgy, hogy egy könyvet a borító alapján ítéltek meg? Általában bejön. De néha el kell olvasni az egészet, és még akkor sem biztos, hogy megismered az egész történetet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnehezebb az elbúcsúzásban, hogy minden egyes nap újra meg kell tenned. Minden nap szembesülünk az igazsággal, miszerint az élet mulandó, az időnk rövid, és hogy tisztelni tudjuk a halottakat, jól kell élnünk az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, egy igazi férfi legyőzi a hibáit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen félelmetes is az ember! Számok és mértékek és jegyzetek összevisszasága, és csak néhányat tudunk értelmezni, és lehet, hogy azokat is hibásan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerencsés vagy, ha hiányzik valaki. Azt jelenti, hogy voltak fontos emberek az életedben, akik megérdemlik, hogy hiányozzanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás