„ Aki megszeret valakit, annak a másik fontosabbá lesz önmagánál: átadja neki a hatalmat önmaga fölött: gyöngévé lesz a másikat körüldédelgető szeretet gyöngédségében. Mégis: ebben a magáról megfeledkező odaadásban válik igazán önmagává. Ereje pedig megsokszorozódott, hiszen a legnagyobb ajándékban részesül: az örömévé, életerejévé vált annak, akit szeret. ”

„ A halál a maga riasztó némaságával az élet egyik legfontosabb valóságára tanít meg: az élet - kivétel nélkül mindnyájunké - előbb vagy utóbb véget ér. Az ember az egyetlen élőlény, aki tudja, hogy meg fog halni: szembe megy a saját halálával, kénytelen úgy élni, hogy szembenéz vele. (...) Lehetősége kezdettől végigkísér bennünket, amíg egyszer csak be nem következik. Aki ennek tudatában él, átérzi, hogy az élete egyetlen, egyszeri adottság, amelyben mindannak, amit tett, amit átélt vagy elszenvedett - jó és rossz, öröm és fájdalom - különleges, egyszeri értéke és jelentősége van. ”