Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sietni én sosem siettem.
Gondoltam, megvárnak a dolgok.
Hiába volt sorsom kietlen:
boldog voltam, boldog és boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hitető égbolt!
Várok alattad árván.
És nincs szivárvány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szobám cella.
(...)
Hogy nélküled mégis kibírjam itt:
előhívom csókjaink negatívjait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Befelé zokogsz.
Dideregtet a bánat.
Könnycseppkőbarlang.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gitár, ha pengetlek, mért fájsz?
Cipő, ha sétálunk, mért sírsz?
S ha begombollak, te szép ing,
mért kapkodok levegőért?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jégvirág, jégvirág,
ne szépítsd nekem a világot,
úgyis rád lehelek,
s ha belepusztulsz is: kilátok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassacskán megérem testem elestét,
ám szellemem friss, pajkos kiskölyök.
Hagyjátok hát játszani önfeledten,
mert szent a képzelet, szent! És örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a hatalom szekértolója:
előbb vagy utóbb a bakra vágyik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne rettegj, ha foggal
fenyeget gonosz vád,
mert én átmosolygom
jókedvemet hozzád!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szobám a csöndé.
Kiabálnak agyamban
gondolataim.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Didergek hiányod
hidegében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás