Rendet csak úgy lehet csinálni, ha előbb feltúrunk mindent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékszel, egyszer vad eső szakadt,
s mi csókolóztunk csuromvizesen,
a záporozó szenvedés alatt
így bújok hozzád most is, kedvesem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyszerűbb volna, ha ugyanabból az anyagból lennénk, mint az álmaink.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor csókolt meg engem Anya? Nem emlékezett rá, hogy valaha is megcsókolta volna. Talán az volt a csók, hogy beszappanozta a hátát, és azt mondta: "tartsd a fejed", és szappanhabból sapkát formált rá, hegyes, hosszú sapkát csavart a szappanhabos hajából, és az volt a csók, hogy fodrot varrt a köténye aljára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem úgy boldog, ahogy valaha elképzelte. Már az is boldogság, ha nem boldogtalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megpróbálom kitalálni magamat, megteremteni. A kitalált dolgok még nem váltak valósággá bennem, mindig akarok valamit, de úgy, hogy előre félek tőle, s keresem az okát, hogy miért nem sikerülhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem törődik az áldozatokkal. Azzal se törődik, hogy mi illik... mi nem... a szokásokkal se törődik... a társadalmi szokásokkal (...). A szerelem még magával a szerelemmel se törődik! Azt akarja, amit akar, és pont!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy megláttam magát, megbillent bennem valami, az értelmem csődöt mondott. Fel voltam háborodva, hogy ilyesmi megeshet velem! Teljes erőmből tiltakoztam. De sem a tiltakozás, sem az önámítás nem használt. Sose hittem, hogy ilyen szerelem létezik... hogy az ember egy napon számot vet magával, s azt mondja: bármi legyen az ára, mellette maradok! Nem bírom ki nélküle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember érzi, hogy fontos, ezt azzal is bizonyítja, hogy mások élete fontosabb neki a sajátjánál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt fogom érezni, hogy megtaláltam nála azt, amiről akkor derülne ki, hogy hiányzott nekem... pont ez hiányzott...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem bizonygat... nem keres érveket, hogy miért szeret valakit. Szereti, slussz! Úgy szereti, ahogy van! Mindennek ellenére szereti!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember vágyik valakire, akivel törődhet, akinek minden kérdésére válaszol, anélkül, hogy tudna róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Az embernek biztosnak kell lennie abban, hogy van valakije, aki annyira hozzá tartozik, annyira bízik benne, hogy bátran megengedheti magának, hogy néha egyedül lehessen...
- Eddig eszedbe sem jutott, hogy nélkülem légy egyedül!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt játsszák, hogy semmi sem dobja fel őket, semmi sem hatja meg. S végül ez a semmi birtokba veszi őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt nincsen nappal, nincsen éjszaka,
csak emlékek adják az életet,
úgy bennem élsz most, mint talán soha,
s ha magam védem, téged védelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy tévedést nem szabad sorssá rögzíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő is úszott az álom vizében, s az olyan lehet, mint a folyó. Keresztülömlik az ember fején, a melle alá nyomakszik, behatol a füleibe, elborítja, befedi, tompa hangokat hallani tőle, puffanásokat. Emlékek úsznak a vízben, mint a halak, ha utánuk nyúl, kicsúsznak az ujjai közül, és valami síkos ezüstöt tapint, hártyás kis pikkelyt, de a hal nincs meg, s ha felébred, a homloka mögött tovább zsibongnak a hullámok, a síkos testű halak felficánkolnak, s lebuknak újból a mélybe...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezzel az asszonnyal élte le az életét. Hogy került hozzá? Sohasem volt egy közös gondolatuk. Az ujjába bedagadt a karikagyűrű, hiába próbálná lerángatni, a húsába nőtt. És soha nem öntötték ki egymásnak a szívüket... Nem emlékszik, hogy valaha is azt érezte volna, könnyebben viselem el, ha ő is tudja...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás