„ Az élet nem ajándék, nem lehetőség, hanem egy hatalmas kicseszés. A fogantatásod pillanatától harcolnod kell, aztán betegségek és gonosz emberek nehezítik a sorsodat, de küzdesz, nehogy meghalj! Viszont egyszer úgyis véged. Akkor mi értelme van a csatáknak? Hiszen az örök életet úgysem tudod magadnak kiharcolni. Csak reménykedem abban, hogy a mennyország létezik, és a lelkünk tovább él a testünk elmúlása után is. ”

„ Képtelen voltam elfogadni az elmúlást. Mindig is lázadtam ellene. Értetlenül álltam az emberek halandósága előtt. Miért teremtett minket az Isten, ha egy óvatlan pillanatban elragad bennünket a földről? Hogy tudnánk halálfélelemben teljes életet élni? ”

„ A sorsunk kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod biztosan, hogy ki vagy valójában. Bármelyik pillanatban fenekestül felfordulhat az életed. ”

„ Elképzelni is szörnyű, milyen lehet annyira kiszolgáltatottam élni, mint egy bogár. Amikor vadásznak rád. Egyetlen rossz döntés, és máris vége az életednek. Ráadásul senkinek sem hiányzol majd, hiszen olyan, amilyen te vagy, van még kismillió a világon. Az utolsó percben pedig tudatosul benned, hogy mennyire jelentéktelen is vagy valójában. ”

„ Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket. ”

„ A testem gyenge volt, de a lelkem tartotta magát. Fogamat összeszorítva viaskodtam saját magam ellen. A bennem szunnyadó sötétség lassan cafatokra tépett, de tűrnöm kellett. ”

„ A csomagolópapír ropogásától karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Szinte éreztem a fenyőfa jellegzetes, szúrós illatát. ”

„ Talán itt az idő a változtatásra, és arra, hogy végre elhiggyem, az életben vannak jó dolgok és kedves emberek is. Nem mindenki ellenség. ”

„ Számomra az otthon mindig a menedéket jelentette. A szobám az a hely volt, ahol el tudtam rejtőzködni a világ elől, és szerepek nélkül önmagam lehettem. ”