A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akik attól még, hogy rövid az élet, nagyon is tudják élvezni, mások meg épp ettől válnak görcsössé, és vannak, akiket mindez nem foglalkoztat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van értelem, mert érzem, hogy félek, és ez a félelem maga az élet, amelyet díszcsomagolásban kínálunk egymásnak, hogy ne kelljen szembenézni valódi természetével, hiszen az élet nem hazudhat, hazudni csak az ember tud.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek semmi se jó. (...) Csak akkor érzi jól magát, ha nem érez semmit, mert túl sok mindent érez. (...) Csak akkor élvezheti ezeket az érzéseket, ha van helye és ideje feldolgozni, kipihenni őket. (...) Csak akkor nem fárad el ebben a pihenésben és feldolgozásban, ha van valami, amitől újra jól érzi majd magát, mert nem érez semmit. Körforgás. Rend. Szenvedés és öröm és pihenés és szenvedés és öröm körforgása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyarat (...) a gyerek úgy él(i) meg, mintha elszabadulna a földtől, az élete mintha minden évben elkezdődne, és aztán újra meg újra vége szakadna, és a gyerek mindig a nyarat keresi a hétköznapokban, úgy próbál játszani az öröklakásban és az iskolaudvaron, mintha a nagyszülők kertjében lenne, sütné a nap, és horzsolások díszelegnének lefehéredett testén, a nyár az elem, a remény, ami eljön minden évben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemcsak hogy nem találod a helyed a világban, de nem is keresed, nem mered magad odaadni senkinek és semminek, a kártyaváradban játszod a királyfit. De nehogy azt hidd, hogy nem lát rajtad át mindenki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnagyobb öröm, amit a gazdagság szerezhet: a szegénység. Megtehetem, hogy szegény legyek. Órákra. Napokra. Hetekre. Megtehetem, hogy élvezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki vagyok, és szerény véleményem szerint bármit teszek, az is maradok, akárcsak minden ember ezen a planétán, aki úgy gondolja, értelmet kell keresni, vagy értelmetlenségeket definiálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem leszek és soha nem is voltam depressziós attól, hogy szerencsétlenek közt élek. Nem lázadtam és nem bosszultam meg semmit, értelmetlen lett volna azt gondolnom, hogy én vagyok az, aki bármit megoldhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bűntudat emésztené fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember idegennel találkozik, az első együtt eltöltött percek mindig bizakodásra adnak okot. Egy úton haladunk. Miénk ez az út. Óvjuk egymást. Aztán jön az első kereszteződés. És még egy. És egyre több. Mint a házasságban. A kérdés csupán az idő, az meg, mint tudjuk, nincsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor kikívánkozott belőle a sírás, visszafojtotta könnyeit, hogy aztán éjjel kitárulkozó őszinteséggel suttogja el bánatát a holdfénynek, olyankor a sós cseppek lassan elkacskaringóztak az ajkáig, ő lenyalogatta és szipogott. Határozottan hitt benne, hogy odafent létezik az igazság, a hold az. (...) Ő az, aki meghallgatja és megérti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs tökmindegy, ha nincs semmi, és a mai az egy ilyen nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükségem van egy arcra, egy ismeretlen tekintetre, aki barátságosan visszanéz rám a semmiből, ahonnan jövünk, és ahová tartunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudni, mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél előbb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat (...), amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel, és eszmél rá, hogy élete soha nem lesz kiegyensúlyozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok beszélnek pozitív gondolkodásról, akik ebben találták meg az egyetlen pozitív gondolatot az életben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak olyasmire mondja az ember, hogy megbánta, aminek következményei befolyásolják az életét, vagy másokét, s ami lelkiismeret-furdalást hoz ki belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tenni kell, tervezni kell, mozgatni a szálakat és a világot, hogy az veled mozogjon tovább, és mindezt gátlástalanul kell tenni, mert ha a gátlástalanoké a világ, akkor a gátlásosak elbuknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?... Mert szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy idősebb lesz az ember, azok a képi és érzelmi elemek, melyeket kicsomagolni kíván, egyre tágabb értelmezést nyernek, a körülöttünk zajló élet látványa kiteljesedik, az okok világosabban mutatják a mögötte fortyogó létezést, feltárul a sokezer elemre bontható világ, egy emberi élet születéstől halálig követhető tragikomédiája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem boldogtalanok vagyunk mi, hanem gyengék. (...) Úgy neveltek minket, hogy higgyünk magunkban, de közben nem mutatták meg az irányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden döntésben százszázalékosan biztosnak kell lenni, minden lépés közben már a következőre kell koncentrálni, lehetőleg úgy, hogy azok össze is függjenek egymással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örülök, hogy élek, és kész. Illetve nem érdekel, hogy nem örülök, hogy élek, de ez végeredményben ugyanaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy elmebetegek laknak a házamban, vagy elmebetegek házában lakom, csak nézőpont és lelkiállapot kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fűzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol mindenáron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az életükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember viselkedését túlnyomó többségében tiltások vezérlik és formálják. Hol kevesebb, hol több szükséges belőlük. Hol belátják ezt, hol nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezt az emberhez szériatartozékként létrehozott élvezeti cikket, a melankóliát elviselhetetlennek tartom, amikor belebambulok a múltba, jelenbe, képtelen vagyok felismerni, hogy igenis szép és használható millió egy jelenség, forma és hangulat. Most már tudom, hogyan kell átvészelni, hiszen hazudni magamnak sokkalta szánalmasabb lenne, pofozgatni az arcom, hogy de hát nézd, édes fiam, ott van ő, meg az meg ez. Szépen kivárom a végét és megpróbálok csukott szemmel kiülni életem szakadékának peremére, nehogy lássam, mi van az erdőmben, mert még leugornék érzékcsalódni egyet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál minden dimenzióban megtelepedhet, és egyetlen ellenszere, hogy az ember visszatér legéletképesebb alteregójához, mert azt szokták mondani, soha ne feledd el, ki vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás