„ És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad. ”

„ Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. ”

„ Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk. ”

„ Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit. ”

„ Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék. ”

„ Próbáltam élni, ahogy apám tanított,
Istennel szembenézve, s ha hátat fordított,
Akkor is emberként, férfiként élni meg,
Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg. ”

„ Ha elfelejtesz, sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem. ”

„ Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság! ”

„ Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad. ”

„ Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót. ”

„ Ha sok-sok szenvedéssel is, s igaz, lassan, de fordul a világ,
De jó lenne, ha néha a Jóisten kicsit jobban is ügyelne ránk,
Ne mondjunk le az álmainkról, bárki bármit is tegyen,
Mától minden dallam üzenet legyen. ”

„ Miféle világ ez körülöttem,
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az egyetlen. ”