- Nem szánalmas dolog megváltozni egy pasi miatt? Nem olyan, mintha átadnád a hatalmat?
- Nem átadod a hatalmat, hanem átveszed! A kapcsolat olyan, mint egy üzlet. Én adom a dekoltázst, a hosszú lábat. Te veszed a vacsorát. Adom a szexet és elveszek mindent. Az élet körforgása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pinocchio fabábu volt, ami kisfiú akart lenni; csak igazat kellett mondania, hogy ez sikerüljön, de még így is folyton hazudott. Helyesen cselekedni nehéz, mert hazudni könnyebb, mint igazat mondani, és mert olykor azzal éred el, amit akarsz. De egy idő után a hazugságok nőni kezdenek, mint Pinocchio orra, és meg sem tudjuk különböztetni a hamisat a valóditól. Vagy elkezdünk élni a hamis világban, vagy szembenézünk az igazsággal és annak minden következményével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titkokkal az a gond, hogy nehéz őket kimondani, akkor is, ha nem a sajátjaidról van szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármi történjen is veled, ha megoszthatod másokkal, attól jobbá válik!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Célokat tűzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Robert Frost azt írta: "A két út a sárga fánál találkozott, sajnálom, hogy nem mehettem végig mindkettőn." Azt mondják, hogy csak egy utat követhetünk, de vannak elágazások, amikor választanunk kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a tudás hatalom, aminek az ellenkezője is igaz lehet. A nemtudás sebezhetőséget jelent. Amit nem tudunk a szeretteinkről, vagy amit nem tudunk a szerelemről, az ijesztő lehet. De talán hasznos a félelem. Az ismeretlen megismerése hajt minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nemcsak a sakkban, de az életben is fontos, hogy néha el kell engedned egy fontos darabot, hogy valami újat kaphass helyette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfogadtam, hogy élni fogok. Akkor is, ha félek, vagy mások félnek tőlem. Nem érdekel, mi történik, mert egyszer vége lesz mindenképp. Akkor is, ha jó vagy és jót csinálsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rendszeresen őrlődünk különböző döntések között. Szabad választást akarunk, aztán választástól való szabadságot. A választás szabadsága először izgalmas, de egy idő után kimerítő is lehet, csapdában vergődünk és nem látjuk a kiutat. Ha szerencséd van, találsz valakit, aki elkap, mikor kiszabadulsz a csapdából, de a legtöbbször nem ilyen könnyű. Van, aki a titkai foglya és szeretne helyesen dönteni, mások a vágyaik és ambícióik csapdájában vergődnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a helyzet a célokkal: ha csak a végére koncentrálunk, nem élvezzük az odavezető utat, nem vesszük észre az elágazásokat, melyek még jobb célokhoz vihetnek minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt, amit akarunk, a vágyainkat, sokszor mélyen elrejtjük magunkban. Annyira kedves és különleges, hogy félünk nyíltan megmutatni. Az a mi kis titkunk, és így semmi sem árthat neki. De néha fel kell tárnunk a titkainkat, és el kell kezdenünk élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a cél lebeg a szemed előtt, az akadályok sem ijesztenek el tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás