„ Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár,
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák.
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám,
Csillagok hullnak, születnek újak, és te messze jársz. ”

„ Léphetsz másokra, vagy félre,
Szólhatsz hangosan, vagy félve,
Várhatsz sárgában a zöldre,
Belül nem változol semmit. ”

„ Rossz voltál, jó lettél,
Megbántad, ha vétkeztél.
Múltad múlt réges-rég,
Volt mi volt, továbbmentél. ”