Csak hídverés az élet
az elfutó vízen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legrosszabb ez:
Nem nyáron halni meg,
Mikor minden úgy szikrázik
És az ásó is könnyen mélyed a földbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, ahogy minden egyes közép megdőlt
És a gondolkodó is csak Istenre gondolt,
Úgy a pásztor és a bárány útja elvált egymástól,
Mikor a kehely megtisztult a vértől
És minden kifolyt az egyetlen sebből,
Nem törődnek többé a kenyérrel, amit mindannyian ettek -
Ó, távoli, nyomasztó, beteljesült óra,
Ami egykor az elveszített Ént is magához vonta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Spicliszájban a zsoltár fajtalanság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért, miképp;
zárul a lánc, nincs más, csak némaság itt,
és kint a távol, tág és kéksötét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás