„ Egy álom volt csupán.
Csak halálra ítélt,
Hangok a zongorán
Mint nyári hópihék. ”

„ Hogy hova jutok, még nem tudom.
Talpra állok, majd elbukom,
De mégis újra kezdem.
Miért volna másé,
Ki általad lettem. ”

„ Haldokló föld, legyilkolt fák,
fuldokló égbolt néz le ránk.
Minden csak pénz, papír és szám,
és hullaszag a lépteink után,
de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán. ”

„ Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan, ”

„ Feladtam mindent,
Most mondd, még mit vársz!
Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót,
Vagy valld be bűnöd, már más úton jársz!
Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.
Bosszúból?! ”

„ Égre festett bús képűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország! ”

„ Hadd éljek úgy, nagy szárnyakon,
Mi a mélybe húz, vagy átkarol. ”

„ Veled akarom a múltat elfeledni,
Az életen csak nevetni,
Mert te megtanítottál szeretni. ”

„ Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmi sem vigasztal. ”

„ Csak elhallgat a dal,
De nem szűnik meg.
Ma messzi utazom,
Végleg búcsút intek. ”

„ Még vár ránk ez a föld
Ezen kell hogy éljünk szebb jövőt
Még vár ránk ez a harc
Mire vársz?
Mit akarsz?
Még vár ránk ez a föld
Van egy élet rá a vég előtt
hogy visszaadjuk még mi kölcsönben csupán a miénk. ”

„ Már nem kelt fel a zaj,
A könnyeid sem.
A föld a takaróm
És az ágyam itt lenn. ”

„ Talán rossz időben, rossz helyen,
De teszem a dolgom,
Hisz ez a sorsom,
Ez a végzetem. ”

„ Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még,
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém.
Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét,
Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég. ”