Gyereket nevelni pont olyan, mint egy űrhajót küldeni a Holdra. Eleinte még közvetlen kapcsolatban álltok, aztán egy nap a kamaszkorban, átmennek a sötét oldalra és eltűnnek. Nem tehetsz mást, csak vársz a gyenge jelre, ami azt jelenti, hogy visszatérnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondjuk a gyerekeinknek: "nem számít, hogy nyersz, vagy vesztesz", de legyünk őszinték. A győzelem elég jó érzés. Semmi sem fogható ehhez a csodás pillanathoz. Azt hiszem, valószínűleg minden szülő ezt kívánja a gyerekének. És tudják, egy kicsit saját maguknak is. Így néha túl keményen próbálkozunk. És ez sok nehezteléshez és bűntudathoz vezethet. Szóval, mi az, ami túl sok? Én arra jutottam, hogy a bűntudat eltűnik, a díj pedig örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tehát ha felnőtt módjára akarok viselkedni, akkor a nagyvilágban élőkről vegyek példát? Vagy a családomban élőkről? Mert ha a családomban élőkről, akkor az nem lesz túl nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, az életben nem az úticél a lényeg, hanem maga az utazás. Hogy milyen kihívásokkal nézel szembe, a váratlan útelágazások, a leküzdött csalódások.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind szembesülünk a korlátainkkal, van, aki elfogadja, van, aki nem. Sosincs késő felnőni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Folyton csókolózunk, mert egy csók annyi, de annyi mindent kifejez. Lehet valami újnak a kezdete, vagy jelentheti, hogy ez az az ember, akit szeretek. Lehet romantikus, és néha megéri várni rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak álmodozók és realisták a világon. Azt gondolná az ember, hogy egy álmodozó egy másikkal fog összejönni, míg egy realista egy másik realistával, de az esetek többségében ez bizony nem így van. Az álmodozóknak szükségük van realistákra, hogy ne hagyják őket túl közel repülni a Naphoz. A realisták pedig... az álmodozók nélkül talán mindig csak a földön járnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hallgatás nem hazugság. Ezzel csak hagyjuk, hogy az igazság önmagáért beszéljen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárcsak olyan ember lennék, akinek két személyisége van a veszélyes helyzetekre... tudják, Bruce Wayne, Peter Parker, Hannah Montana...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled is megtörténhetnek a legcsodálatosabb dolgok, amelyeket egy ember átélhet, ha lejjebb adsz az elvárásaidból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet sikeres a házasságod, ha nem figyelsz oda a másikra. Néha alkalmazkodni kell egy kicsit, néha komoly erőfeszítésbe kerül, és néha egyszerűen elviselhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek néha meglepnek. Azt hiszed, hogy már kiismerted őket, játsszák a szerepüket, olyanok, amilyenek. Aztán egyszer csak tesznek valamit, amiből rájössz, hogy jóval sokoldalúbbak, mint valaha sejtetted volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megváltozhatunk? Nem is tudom..., mindenki olyan, amilyen, plusz-mínusz 15 százalék, kábé. Ennyire tud valaki megváltozni, ha nagyon akar. Akár önmagunk kedvéért, vagy akár a szeretteinkért. Igen, 15 százalékig, de tudják mit? Néha ennyi is épp elegendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A búcsú mindig nehéz, nem szeretjük a változást, de mégis az életünk része, hogy elengedjünk bizonyos dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem várhatsz rá, hogy valaki majd megadja neked, amit akarsz. Néha egyszerűen csak el kell venned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki fél valamitől. Magasságtól, bohócoktól, szűkös helyektől. Ezeket le lehet győzni. Aztán jönnek a gyerekek. Vajon beilleszkednek? Nem kerülnek veszélybe? Ezeket a félelmeket sosem küzdjük le. Szóval néha csak annyit tehetsz, hogy veszel egy lélegzetet, figyelsz rájuk és reménykedsz. Persze nem sikerülhet minden. De ha sikerül, az nagyszerű érzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon okosnak hisszük magunkat, mindenre megvan a válaszunk. Szeretnénk mindent átadni a gyerekeinknek, de elég megkaparni a felszínt ahhoz, hogy rátaláljuk a bennünk rejlő gyermekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás