Az önző örömök úgy tűnnek tova, mint az álmok, és nem marad utánuk más, mint egy lenyomat a párnán, betöltetlen űr a szívünkben és a megbánások olyan hosszú sora, hogy az ember a nyaka köré tekerheti, mint egy sálat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tett válaszreakciót vált ki, az eldobott sót a szél a szemünkbe vágja, és minden évvel egyre jobban csíp, és ha az ember nem vigyáz, meg is vakíthatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más az álom, mint annak megismerése, ami bennünk van?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyes históriákat jobb elfelejteni, mások a sors szeszélye folytán el sem kezdődnek, hanem maradnak ott, ahova tartoznak: az elveszett lehetőségek ködös világában, a sosem volt univerzumában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor ajándékot fogadunk el valakitől - ezt minden bolond tudja -, elfogadjuk azt is, ahogy az illető irántunk érez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vérből és emlékekből kovácsolt bilincseket ezerszer nehezebb széttörni, mint a vasból verteket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legrosszabb sors, ha valakit elfelejtenek. Vannak, akik a történelem főszereplőivé válnak, akiknek születésnapját megünneplik, akikre emlékeznek, és vannak, akiket kitörölnek, mintha sosem léteztek volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi egyéb a múlt, mint egy ólombilincs, amiből kötelességünk kiszabadulni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akinek a hazugság a vérében van, van, akit a szükség vagy a körülmények kényszere visz rá. De van, aki belebotlik a hazugságba; a becsületes ember hamarabb bukik el, semhogy észrevenné, és egy kanál szón is megfullad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillantása fogta meg. Valami történt közöttük, amit sem visszavenni, sem letagadni nem lehetett. Talán ez az egyetlen valóságos ebben a világban: így látni valakit, hacsak egyetlen pillanatra is, a lelke legmélyére fúrva a tekintetünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más egy rózsa, mint a vágy eleven bizonyítéka, az emberi sóvárgás és a földi odaadás egyedüli és legékesebb tanúbizonysága? De az is igaz, hogy a vágy eltorzulhat, és annak a rózsának a neve Féltékenység, ami a száraz talajban is jól nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem így lépett be: félig öltözötten, zavartan, páni félelemben, legyőzötten, fütyülve arra, mit gondolnak, vagy hisznek mások.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fertőző-e a szerelem, ahogy a nátha? Vagy inkább egy vírus, ami fokozatosan keríti hatalmába az embert, amíg a semmit sem gyanító egyén rosszul nem lesz a szerelemtől, el nem eped tőle, mellékhatásai térdre nem kényszerítik?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyesek akkor sem látják, ami az orruk előtt van, ha olyan éles a szemük, mint a sasé. Van, akit kézen fogva kell vezetni, különben élete legfontosabb tényeit sem veszi észre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás