„ Tudod, én nem értek a szóból,
Tudod, én fejjel megyek a falnak,
Én akkor is ugrom, hogyha az előttem ugrók
Egymás után halnak. ”

„ Ha nem tetszik a helyzet, nyisd ki a szád,
Ha hatsz a világra, visszahat rád,
Ha mondanod kell, mondd,
Ha kell, hát kérd,
Állj ki magadért! ”

„ Szólsz hozzám, de én már meg se hallak,
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak,
Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz,
Úgy örülnék egyetlen kis szónak. ”

„ Ha nem fújod el, maguktól is elalszanak a gyertyák.
A tegnap elmúlt, a holnapot talán meg se tartják.
Ha lépned kell, azt úgy is érzed itt benn.
Mire vársz még? Ma történik minden. ”

„ Van pár pillanat, amiért megéri élni,
Látszólag semmiség, az ember mégis érzi.
Jó pár pillanat, van belőle bőven:
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben,
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi,
Pont így, pont most veled szeretnék lenni. ”

„ Mi tesz minket emberré,
És miért hazudunk folyton?
Mit ér az érzés, ha nem mutatom,
És a szót is magamba fojtom? ”

„ Reggelizz, ne háborúzz,
Igyál teát vagy narancsdzsúszt,
Egyél kiflit vagy kalácsot,
Ezzel váltsd meg a világot! ”

„ Látod az összeomló házat, látod a süllyedő hajót.
Látod a fejünk felett a felhőt, csak egyet nem látsz meg: a jót.
Hiába színes a világ, ha nem látsz mást, csak sötét foltokat.
Mást hibáztatsz, pedig te önmagad miatt nem vagy boldogabb. ”

„ Nézz egy kicsit körbe, most már sok lesz a jóból!
Beszél a látvány, ha már nem értesz a szóból.
Túl messzire mentünk, majdnem kiirtottunk mindent,
Magunk alatt vágjuk a fát, miért játszunk Istent? ”

„ Mi van, ha reggel új tudatra ébredsz?
Ha feje tetejére állt az egész világ?
Talán szembeköpöd majd az eddigi éned,
Talán áldozat vagy, vagy talán pont a te hibád. ”

„ Épp együtt állnak a csillagok,
És az ég is felhőtlen.
Azt hittem, gyerek maradok,
De már félig felnőttem.
Ideje élni, félni úgyis késő volna már. ”