„ Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem.
Azt hiszem, még jobban nyitva tartom a szemem.
Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem.
Azt hiszem, elengedheted mind a két kezem. ”

„ A világvégén örömről beszélni,
Tolvajoktól alamizsnát kérni,
De én megteszem,
Mert érted, fiam, megéri.
Megtanítlak emberként élni! ”

„ Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem,
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken. ”

„ Tudod, csak akkor nem fogsz félni,
Mikor már nem lesz kiért élni. ”

„ Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni. ”

„ Legyél hasznos, vésd fel a falra,
Így mindenki emlékszik majd arra,
Hogy te már tudtad, megvolt a képlet,
Mikor véget ért az élet. ”

„ A tömegbe lépsz és csak állsz egyedül,
Majd egy porszem leszel, ami elvegyül. ”

„ Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
(...)
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd. ”

„ Van úgy, hogy az egész színes, mint egy kalandregény:
Csapdák, álarcok, vad, kemény csaták.
Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés:
Szélesvásznú vidám bolondozás. ”

„ A végzet nem várhat,
Tényeket torzíthatsz,
A végén ordíthatsz.
Hiába a béke,
Egyszer csak vége. ”

„ Hogy élnél ma, ha tudnád,
Holnap vége és nem lesz folytatás? ”

„ Nézd, ez az én harcom,
És csak nekem ég az arcom.
A remény bennem
Csak addig él,
Ameddig én életben tartom.
Még bírja a testem,
Nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák,
Csak mondd,
Hogy merre keressem. ”

„ Egy szótár, egy élet is kevés,
Hogy leírjam, szívemnek mit érsz.
Tudom, nem csapsz be, ha ígérsz. ”

„ Nincs járható út.
Elnyel a mélység,
De valami van,
Ami visszahúz. ”