„ Mikor valami aggaszt, jobban teszed, ha nem gondolsz rá túl sokat. (...) Nos például, képzeld el, hogy szennyes ruhák hegyei vesznek körül, annyi, hogy mozdulni sem tudsz. (...) Mikor végzel vele? Meg tudod csinálni egyáltalán? Minden kérdéssel egyre bizonytalanabb leszel. De egy idő után azt gondolod majd, "végül is, nincs mit tenni", és felveszed azt a ruhát, ami ott van a lábadnál. Azt kimosod, aztán majd lesz valami. Persze közben szemmel tartod az egész szennyeskupacot is, de ha csak a távolba nézel, könnyen megbotlasz abban, ami pont előtted van. Úgyhogy fontos, hogy gondolj a mára is, és arra, hogy mit csinálsz itt és most, mert ha szép lassan, egyesével látsz neki a munkának, egyszer csak azt veszed észre, hogy készen vagy. Így könnyebben meglátni a napfényt, nem igaz? ”

„ Ha majd eljön a nap, mikor mindannyiunkat másfelé sodor az élet, ne a magányra gondolj, vagy a szomorúságra, mert akkor is van, ami nem változik meg soha, ami így marad örökké. ”

„ Egy ember azért él, hogy szenvedjen vagy boldog legyen, hogy sírjon, aggódjon és nevessen. Ennyi. Ezért vagyunk ezen a világon. ”

„ Igazából senki nincs, aki valamilyen különleges céllal érkezik erre a világra. Szerintem azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nekünk kell döntenünk róla. Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van. ”

„ Az embereknek egyszerűen mindig kell valami a másiktól. Mindig. Nem számít, mennyiszer csalódsz a többiekben, hogy hányszor bántanak meg, az sem, hogy a családod mennyire szeret, akkor is azt akarod majd, hogy legyen még valaki, aki elfogad. Ez mindenkivel így van. ”

„ Nem is lehet annál jobb, mint ha találsz valakit magadnak. ”

„ Ahogy felnősz, testben és lélekben is túllépsz majd minden félelmeden. ”