„ Csak száll a por a finom esti légbe,
S örökre egyesülve benne réved
az elmúló - kifogyhatatlan élet. ”

„ Árnyak közé vegyül most
Az újabb árny-alak:
"Ki vagy?" "Hát meg nem ösmersz?"
"Én vagyok tenmagad!" ”

„ Mintha már látnám is,
Jő felém egy árnyék,
Mintha az árnyékban
Magamra találnék.

Hiszen én jártam itt -
Ide be van nyomva,
De már nem ismerek
A saját nyomomra. ”

„ Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerüljön ember-kézbe,
Ember keze durva érdes,
Összetépne ijedtébe. ”