„ Barátom, soha ne higgy a nőknek, mind hamis ígérettel áltat! ”

„ A szerelmet éppen a büszkeség teszi tönkre végleg. ”

„ Ne mondd: ha szerelmes leszel, téged soha nem kerget őrületbe a szerelem, mert így lesz.  ”

„ A kedves olyan, akár a tűz, a hiánya szél, ami izzásban tartja a tüzet. A szívem hamuvá égett, de érted ég, és a te hiányod, mint a sivatagi szél, csak izzásban tartja. ”

„ Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég, és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelő hold mindent betöltő ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. (...) Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bőröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Seherezád, szerelmem, az éj téged üdvözöl, s a nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket. ”

„ Akik elítélnek, azok a végeérhetetlen örök szerelmem miatt szólnak meg engem. De mit tehetnék én, amikor a szívem sehol nem lel vigaszt? Hogy hallgattathatnám el? Talán parancsolhatok önmagamnak? Jaj szívem! El tudod viselni, hogy nincs veled, kinek szép szeme a szerelem éltető forrása? ”

„ Rádöbbentem, hogy milyen kegyetlen voltam veled... bocsáss meg, mert megfeledkeztem arról, hogy milyen nehéz időket éltél át eddig. Elfeledkeztem arról, milyen gondoskodó vagy és mennyi szeretetet rejt a szíved. Azt kívánom, bár visszavonhatnám a szavakat, amikkel megbántottalak. ”

„ Én kőszívű szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívű kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam! ”

„ Aki elment, nem jön vissza és nem mehetünk utána. Az élet megy tovább. ”

„ Ó, kedvesem! Ajkamat érintse a bor, mi ajkaid! Hangod örök ámulatba ejtsen, szívemben reményt ébresszen! Mert a te hangod szebben dalol, mint csalogányok minden éneke. Lelkemben boldogság gyúl, szerelmünk új hajnalra ébred. ”