Ha nem leszek, nem fogja tudni senki,
sorsomnak mennyi furcsa titka volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Homályban ültem, hangulattalan,
nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab,
vártam, mikor lop sugarat reám
egy könyörülő, keskeny ég-darab.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Angyal zenéje, gyertyafény -

kincses kezem hogy lett szegény?


Nem adhattam ma semmi mást,

csak jó meleg simogatást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ámulni még, ameddig lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás