„ Ilyen az élet: félünk, kiabálunk és - elhallgatunk. Sokan vagyunk, kik itt járunk-kelünk, s mégis halottnak vélnek bennünket!... Azt hisszük... hogy valaki vagyunk. Semmi sem vagyunk, fiam... semmi, csak kis darab papiros, melyet egy írólélek tölt ki. ”

„ Sok műveltség vagy sok szenvedés kell ahhoz, hogy az ember megismerje hatalmának határait. ”

„ Szomjazott a nőre, akit csak sejtett, s akinek minden jót és gyengédséget kell kiváltania lelkének mélyéből, a nőre, aki bizonyára kezén, mosolyán és hangjában hozza el neki a világ minden ragyogását és fényességét. ”

„ A félelem a legragályosabb betegség. ”

„ Milyen jó sora van azoknak, akik előtt csak egyetlen ember zárja el az élet boldogságát! Ezt az akadályt minden pillanat elsöpörheti! Milyen jó soruk van azoknak, akiknek olyan kevés a kívánságuk itt, a földi világon, megelégszenek egy kis meleg zuggal azoknak tűzhelyénél, akikhez bensőleg tartoznak! ”

„ Ha egész életünkben egy álmot szőttünk... megzavarja az embert a nem várt... beteljesedés. És éppen ebben az esetben... Végül szinte fél az ember a szerencsétől. Csak kerülgetjük és nem merészeljük megragadni... mintha szétfolynék a megérintéstől. ”

„ A föld pihenni akar és parlagon akar heverni egy ideig, mielőtt újból teremteni tud és újból ajándékaival halmoz el bennünket. Ilyen az ember lelke is. ”

„ A régi vágányra semmi sem tér vissza - ami egyszer kizökkent róla! Másikra juthat! Legtöbbször holt vágányra. Gyakran olyanra is, amely még messzebb visz az egyenes úttól. ”

„ Vannak emberek, akikkel szemben mindig adósok maradunk, kedvesem. Tán ennek az illetők maguk az okai. Minthogy nem értenek hozzá, hogy ők is elfogadjanak valamit. ”