„ Hiába kéred, nem változom meg,
Ilyen vagyok, más nem leszek!
Ne szólj rám, ne változtass meg,
Nem akarom, hogy irányíts, nem engedem. ”

„ Menj, ha menni muszáj!
Jobb lesz így ezután.
A néma csend ölel át,
Túl hosszú volt ez a tánc. ”

„ Túl magasra vágysz. Hol van már a rózsaszínű felhő?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő. ”

„ Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább. ”

„ Nézz rám! Még nem nőttem fel.

Vad a szívem, hát így fogadj el!

És ha néha tévútra visz majd a vér,

Ez a rossz fiú, tudd, hazatér. ”

„ Te vagy a kulcs, ha hajt a vér,
De hol az a zár, ki szívedig ér? ”

„ Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél. ”

„ Nem a tegnap és nem a holnap,
Csak ez a perc él, ez a pillanat.
Ne hibáztass, és ne kívánd azt,
Hogy megadjam magam a világnak! ”

„ Az lesz az utad, amit vakon jársz,
hozza a sors, amit nagyon vársz.
Sok lesz a harc, ha az egész kell,
könnyebb, ha beéred a felével. ”

„ Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt, de te életben,

És írod át, amit írt az életed rád. ”

„ Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell...
Karod könnyű álmot nyújt,
csak egy angyal érint úgy. ”

„ Megjöttem, és lettem egy kisgyerek
Nem kértem, csak kaptam egy életet
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van. ”

„ Álmodj velem nagyot bátran,
Helye van a nagyvilágban, nézd,
gyere nézd!
Írjunk együtt legendákat,
Híre majd az égig száll,
Ha kész az egész. ”

„ Szólhatsz rám, még talán szót is fogadnék,
Még vár rád a pillanat, most át kell éld,
Azt a percet, ami többé nem jön el,
Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel.
Hidd el, már félni nem muszáj,
Folytatnod kell, hiába fáj. ”

„ Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon. ”

„ Van az úgy, hogy senki se vár,
Visz az út, ahol senki se jár.
Van az úgy, hogy akad egy hely,
Ahol végül otthon leszel. ”

„ Voltam már lenn, és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell! ”

„ Nem is élsz, ha már nem érzel!

Sosem égsz, ha félig égsz el!

Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy! ”

„ Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,
Megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz. ”

„ Léphetsz egyformán, mit is vársz?
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég! ”

„ Lehet, hogy csak egyszer élsz,
de tiéd lehet, bármit kérsz.
Ha szabad vagy, és szállni se félsz,
csak tépd le a láncot, és célhoz érsz. ”

„ Eltűnt már minden, miről álmodtál,
Széthullott lassan, mint egy kártyavár. ”

„ Várt rám a szabad ég,
s elnyelt a szakadék.
Áldatlan múlt az, ami volt.
Máshol nincs menedék,
lángom csak veled ég.
Számomra rég csak te vagy az út! ”

„ Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj. ”

„ Menj, ha szép ígéret hajt,

Menj, hogy visszatérhess majd, így van jól!

Mindegy, vágyad hova hajt,

Minden út csak hazatart... így van jól! ”

„ Nem ringat már hintaló,
Nem hat rám száz altató,
Nem vág földhöz súlyadó,
Minden mulandó. ”

„ Nagyon régen minden olyan könnyen ment,
Éreztem, merre volt a fenn és lenn,
Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam,
De túléltem, nem adtam könnyen el magam,
Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt. ”

„ Ezer év van mögöttem,

húz a szívem,

de ezer év kevés nekem,

zsebre teszem.


Örök élet lehetnék

ne legyen határ!

Annyi mindent szeretnék,

de jár, ami jár... ”

„ Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem,
Mert egy nap neked mindent megtettem,
Bennem minden a régi, Te rólam mást hittél,
Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé. ”