„ Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt itt
Minden magyar lelket. ”

„ Üvölt a szélbe: Isten nevébe!
És úgy harcol, mint még soha,
Szemben az árral,
Egy szál magában,
Hát így küzd a magyar baka! ”

„ Iszik kicsit, s így indít biciklizni mindig.
Bíz` kicsípik, s viszik is nyírpilisi sittig.
Sír-rí, nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni.
Illik ily piciny csínyt így, rittig sittig vinni? ”

„ Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket. ”

„ Nyakas a parasztgazda, faragatlan fajta.
Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska.
Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.
Ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta. ”

„ Csak egy nap az élet, fiúk,
Csak egy nap, és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt, cimborák. ”

„ Te most könnyet se ejts, nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre, komám,
Akkor tudom majd, hogy szerettél. ”

„ Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája,
Ezüstpénzre nem váltható,
A magyar föld nem eladó! ”

„ Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló, latrok között.
A haza minden előtt! ”

„ Folyton torkos, drótos tót sós ropogóst kóstol,
Potyog most sok olcsó gomb, oly komoly gyomortól.
Hó-hó, ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No, most gondoskodjon, doktor, módos koporsóról! ”

„ Ahogy a csillagok felettünk,
Szabadnak születtünk! ”

„ Nem számít, honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód, mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz. ”

„ Ezer meg ezer év edzett apát és fiát
Elfogadni, ha kell, a hősies halált.
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt
Szívében viselni fekete gyászruhát. ”

„ Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat! ”

„ Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte. ”

„ Hallasz majd beszédet, hangosat, csendeset,
Keserűt kárognak, az igazság édesebb.
Édesebb a nyelvnek az őszinte szó íze,
Varjú károgása ne zavarjon össze. ”

„ Az élet kemény, nem leányregény,
Jegyezd meg fiam, hogy mindig van remény! ”

„ Életemben csak egyszer szerettem.
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem.
Nem választ el minket bánat, sem harag,
Csak ásó, kapa, nagyharang! ”

„ Lépj elő, szerelmes népem, a sötétből,
Mutasd meg végre, hogy különb vagy bárkitől!
Alkoss új rendet a végtelen káoszból,
Magad uram, Magyar -
Hisz nincs más, ki érted szól! ”

„ Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért,
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka. ”

„ Ha dob helyett harsona szól,
És nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább. ”

„ Én Uram, csak arra kérlek,
Vigyél hírt a kétkedőknek,
Ne apadjon ki a forrás,
Add, hogy legyen gyermekáldás. ”

„ Isten előtt ki-ki bűnei szerint,
méltó módon elszámoltatik,
nem marad semmi véka alatt,
mi megtörtént a nap alatt. ”

„ Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok. ”

„ Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Az idő kezdete óta regéket mesélnek róla
Milyen szép is az én Hazám. ”

„ Rab madár, hogyha voltam,
Kitéptem minden tollam.
Áruló sosem lettem,
Magyarnak születtem! ”