Valamikor azt hallottam, ha egy könyvet a feje alá tesz az ember, reggelre kívülről tudja. (...)
Az életet kéne a párna alá tenni, így este elalvás előtt. Sóhajtani, ráhajtani a fejünket, és reggel úgy ébredni, hogy meg van oldva. Hogy minden világos: miért történt és hogyan tovább?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne féljünk a szívünktől és kritikátlanul ne hódoljunk be az eszünknek - ikertrónon ülnek és együtt szolgálnak. Egyik sem taszíthatja le a másikat következmény nélkül. A józan ész és a tiszta szív egymást támogatják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fölösleg csak a rosszból van; semmi, ami jó, nem fölösleges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hálát meg kell előzni. Egyenlő partnerként kezelni azt, aki kényünk-kedvünkre kiszolgáltatott: ez az igazi ajándék, ezt adjuk igazán, ez az, ami tőlünk függ, ez az, ami külön értékké teszi az egyébként természeteset.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak emlékkönyvek ne legyetek soha. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment belétek firkálja a marhaságait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amire a szerelem nem képes, mert zavaros ösztönök piszkolják, azt a barátság - a csupa tiszta indulat - megcselekedheti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem minden véletlen sorsszerű. De a sors gyakran közlekedik véletlenekben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fénypont sejlik a sötétben, nem mindegy, lezárt út mécsesének utolsó lobbanása, vagy az új szakasz első fáklyajele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a logika fölött más is. A szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki egyszer hibásan lépett, és ezzel a lépéssel magával rántott, még sántává is tett egy vakot, nem állhat föl, nem porolhatja le a nadrágját úgy, hogy a vétleneket a porban hagyja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aminek a minimuma is fölösleg
(gyűlölet)
Van, aminek a maximuma sem fölösleg
(szeretet)
van, aminek csak a többlete fölösleges
(pénz)
van, amikor a szó mennyisége fölösleges
van, amikor a szót a minősége teszi fölöslegessé
s van, amikor már maga a szó válik fölöslegessé...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Hogy van ez? Mi vagyok én neked? (...)
- Egy darabka élet. Tudod, mik vagyunk? Két kis tölcsér, amelyen ugyanaz a levegő áramlik át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha merünk önmagunk lenni és nem úszni az árral: ez a szabadságunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell fordítani a fohász tartalmát. "Uram, hadd legyek az, ami akarok" - gyerekes kérés, komolytalan. Hanem "Uram, szeressek az lenni, de legteljesebben, ami éppen vagyok."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan kirakat, hogy séta közben oldalra ne fordítsd a fejed, és a kirakatüvegben meg ne bámuld magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor ír az ember? Ha boldog, nem ír. Csak ha visszaemlékszik a boldogságra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember benn áll egy völgyben, akkor a völgyet nem tudja felülről látni, de ha elindul, akkor felfelé haladva már más a rálátása arra a völgyre, amit elhagyott. Nem mást lát, csak másként lát. Olyat is meglát, amit a völgyből nem vehetett észre. A kaptatón felfelé már fontosabbnak látszik a csúcs, az ég, ami nem azt jelenti, hogy az ember cserbenhagyná a völgyet, hanem csupán azt, hogy jelentősen kitágul számára a látóhatár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember pedig elég okos ahhoz, hogy a saját ostobaságát igazolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kicsi ember (a gyerek) nem azt felejti el, amit tanult - legfeljebb azt, akitől tanulta. És ez lényeges különbség. Nagyon-nagyon fájó különbség, de legalább annyira vigasztaló is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán igazuk van az optimistáknak: minden rossz szülhet valami jót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félelmetes, ha az emberre rázuhan hirtelen a nem kívánt magány süket csöndje... Amikor a környezet néma, de a lélekben harc dúl, keserűség, szemrehányás és panasz, s oly nehéz megszerezni a belső csönd kegyelmét... Mert a belső csend a legfontosabb. Az ordító világ közepette a lélek egyenletes, alig borzoló hullámzását megteremteni; azt az életérzést, hogy Én-ünk legbelső titokszobáját nem rombolhatja össze semmi; vagyok aki vagyok, még fájdalomban is vagy örökös csatazajban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alkotóerő idomíthatatlan vadállat. Ha kushad, akkor a legveszélyesebb: nem tudhatjuk, alszik-e vagy megdöglött végleg? Ha "harap", az már megkönnyebbülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem tükör, amelyben meglátod a legszebb, de legtitkosabb orcádat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki - kicsoda? A nagy hazugságyűjtemény; a közmegegyezés felszíni terméke. Mindazonáltal imitt-amott igazságelemekkel. Mert a felszín sem merő hazugság, csak éppen nem mutatja a teljes valót; még a percnyi jelenben sem, nemhogy a folyamatot illetően. Az okozatok parádéja, az okok ismerete nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki magányos, lelket talál ott is, ahol föl sem tételezte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek a gyermekdeden megfogalmazott csillagjegyek jóslásában, legfeljebb abban, hogy vannak bizonyos keretek, amikre érdemes odafigyelni. Én Nyilas vagyok, és ez a Nyilas csillagjegy annyiban illik az én életemre, hogy két lábbal a földön állok, de az a nyíl, amit kifeszít, az igazából mindig a csillagokat és az eget célozza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hamleti kérdés - lenni vagy nem lenni? - a töprengő személy öndilemmájából - úgy tetszik - mára az egész emberiség eldöntendő kérdésévé súlyosbodott, nincs mellébeszélés.
Igen vagy nem.
Ha nem, hát hurrá... szinte semmit sem kell tennünk. Az igen: az a nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szellem sohasem fölényes, minél magasabb szférából táplálkozik, annál alázatosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titkok közlése és befogadása mégiscsak a barátság legfelső foka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a bátor ember, aki nem fél - hanem aki fél, de amit kell, mégis megcselekszi!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van abban valami félelmetes, hogy valaki csak az elesetteket képes szeretni. Nem egészséges lelki vonás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás