„ Nézd a porban élő gyereket!
Szeme szívbe égő felelet.
Csupa jóra vágyó szeretet -,
lehet sorsa szebb, csak engedd!
Légy a társa, gondot oldó -,
maradjon tiszta, álmodó! ”

„ Kevés vagy, Ádám,
Nálam van az alma!
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma? ”

„ Nézd, ez a világ!
Itt kell élnünk,
mint átutazók.
De bármit is teszünk,
nem lehetünk, csak jók. ”

„ Ki nem volt soha még
úgy szívből szomorú,
nem tudja, mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan
miért venné komolyan? ”

„ Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza, hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd,
hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem.
Magyarország, milliók áldása szálljon rád! ”

„ Ne érj hozzám,
Csak lépj mellém,
Érints meg ott, ahol a ritmus lüktet, és tol felém.
Ringass csak el,
Ne ébressz fel,
Érzem az illatodon át, a szíved is rám figyel. ”

„ Egy pillanat, mit kértem, az utolsó szó jogát,
egy árva, sárga képet, a múlt időnek nyomát.
Lenne itt egy élet, mit félni kéne talán,
de nincsenek emlékek, nem volt gyerekszobám. ”

„ Hogy múlik az idő,
úgy kopik, fakul meg a szív.
Valami úgy hiányzik,
amitől visszatér a jó. ”

„ A szív, ami szeret,
mondd, miért pusztít,
ha másra is jó?
A gyűlölet tüzén
nem fog sajnos a szó. ”

„ Búcsú és köszönés ez az élet,
Szüntelen utazik csak a lélek.
Testet talál, majd levedli porladt bőrét,
mint százegy halál szór szét. ”

„ Ki volt már szomorú,
úgy szívből, igazán,
és átvészelte bánatát,
az hangosan köszön,
ha szembejön a boldogság. ”

„ Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy.
Bármit kérsz,
az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek,
szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby, az elnyomásból ennyi! ”

„ Nézd a fáradt arcokat
és halld a sápadt hangokat!
A gyűlölet végleg égjen el -,
hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel! ”